Az észak-karolinai Lineberger Egyetem kutatói által vezetett tanulmány eredményei a Clinical Cancer Research című kiadványban jelentek meg, miszerint kifejlesztettek egy eszközt, mellyel könnyebben tudják azonosítani azokat a betegeket, akik érzékenyebbek a kemoterápia okozta mellékhatásokra. Shlomit Strulov Shachar, a kutatás első szerzője nyilatkozta, hogy a kevés és rossz minőségű izomtömeg korai stádiumú mellrákos betegekben súlyos mellékhatásokkal járt együtt.
Szappanos hajmosás: a haj életre kel > > >
Ezekre az eredményekre alapozva a kutatók szerint megmondható az izomtömeg mérése után, hogy melyik beteg fogja nehezebben viselni a kemoterápiát és hatásait. „A klinikai gyakorlatban jelenleg használt formula a kemoterápia dózisának kiszámításához szükséges (a testfelület megállapításával), azonban nem visz közelebb minket ahhoz, hogy kinél alakulnak majd ki súlyos mellékhatások” – magyarázta Shachar.
Korábbi kutatásból már kiderült, hogy a korhoz kötött izomvesztés rosszabb túléléssel járt együtt daganatos betegekben. Azonban a jelenleg vizsgált témáról keveset tudunk. „Egyre több és több kutatásból derül ki, hogy az izomtömeg, főként a tömeg- és funkcióvesztés, vagy az úgy nevezett „szarkopénia”, rosszabb prognózissal és több mellékhatással jár együtt daganatos betegekben” – nyilatkozta a kutatás társszerzője, Hyman B. Muss professzor és az egyetem onkológiai programjának igazgatója. „A magyarázat abban rejtőzhet, hogy az izomtömeg szerepet játszik a kemoterápia metabolizmusában, úgy, mint az általános fittségben. Így az emberek alacsony izomtömeggel kevésbé fittek, s a szervezetük is kevésbé tolerálja a toxikus anyagokat. Ezek a betegek különösen érzékenyek lehetnek a mellékhatásokra.”
500 állati jó póló, amitől leesik az álla >>>
A kutatás során 151 korai stádiumú mellrákkal diagnosztizált beteg adatait vizsgálták az N.C. Cancer Hospital intézményben 2008 és 2013 között. A betegek harmadánál, nagyjából 50 betegnél tapasztaltak súlyos mellékhatásokat. CT-felvételek alapján próbálták megbecsülni a betegek testösszetételét (zsír- és izomtömegüket). Ezután az orvosi feljegyzések alapján elemezték, hogy melyik betegeknél tapasztaltak súlyos mellékhatásokat, többek között hospitalizáció szükségét, gyomor-bélrendszeri szövődményeket, így hányingert vagy hányást, anémiát, fehérvérsejtek számának csökkenését, illetve idegbántalmat.
Az eredményeik szerint az alacsony vagy rossz minőségű izomtömeggel rendelkező betegeknél gyakoribbak voltak a vérrel kapcsolatos mellékhatások, a hányinger, hányás és a neuropátia. Az életkor és a testfelület megadása után az alacsony izomtömegű betegek kétszer nagyobb eséllyel kerültek kórházba a kemoterápia lezajlása után. „A hospitalizáció szörnyű élmény a betegek számára, főleg az időseknek” – magyarázta Muss. „Szükségünk van egy módszerre, mellyel jobban megbecsülhető, hogy kinél számítsunk súlyos mellékhatásokra. Ha csökkentjük a kezdő dózist ezeknél a betegeknél, talán megelőzhetjük a szövődményeket a kemoterápia hatékonyságának megőrzésével.”