Kis karácsony, nagy evések: Ezért esszük túl magunkat az ünnepek alatt

A karácsony a nagy evések időszaka, sokan kifejezetten azért fogyókúráznak az ünnepeket megelőző hetekben, hogy ilyenkor „büntetlenül” falatozzanak a gazdag menüből. A családdal töltött ünnep és a rokonlátogatások alatt elköltött menüsorok azonban nem csak a testünket terhelik meg, de a lelkünket is próbára teszik. Az Advent időszaka ugyanis az egyik legmegterhelőbb időszak az évben, sokan pedig az evést használják pótcselekvésnek, stresszlevezetésnek vagy éppen a szeretet kimutatására.
„Thomas Holmes és Richard Rahe készített még 1967-ben egy stressz-skálát, amelyen az összes stresszhelyzetet végigvették, ami érhet minket egy adott évben. Ebben szerepel gyász, válás és több egyéb, nehéz élethelyzet, ami azonban megdöbbentő, hogy a karácsony a 12. helyet foglalja el ezen a skálán. Sokak számára ugyanis fogyasztói elvárás lett a karácsony, ami a stresszes bevásárlásokról, főzésről, tennivalókról szól és az ünnep lényegi része háttérbe szorul. Pedig mindenki arra vágyik, hogy az ünnep a lehető legjobban teljen: aki egyedül él, társat szeretne, aki családdal, azt szeretné, ha legalább erre az időszakra mindenki boldog lenne. Szintén egy stresszfaktor lehet, hogy a család valójában nem jól funkcionál, de erre az estére „eljátsszák”, hogy minden rendben van - kezdte Bús Tímea életvezetési tanácsadó.

Meg kell tanulnunk hatékonyan nemet mondani

A szakember szerint bármily furcsán hangzik is, a másik nagy stresszfaktor a karácsonyi időszakban az evés. Sokan ugyanis nem képesek nemet mondani a család és az ismerősök kínálására még akkor sem, ha a mindennapokban nem is ezeket az ételeket fogyasztják.
„Sok családban az evés a szeretetnyelv, ami átszövi a karácsonyi időszakot is. Ha így nőttünk fel, biztosan hallottuk azokat a mondatokat, hogy „csak egyet anyu vagy apu kedvéért”, „na ki lesz az angyal” vagy éppen azt, hogy „a mi időnkben örültünk, hogy kerül valami az asztalra, te pedig nem akarod megenni”. Ilyenkor nagyon nehéz nemet mondani és sok esetben ezt a frusztrációt a felnőttkorba is átvisszük. Ráadásul van egy generációs szakadék az étkezési szokásokban, régen például nem ismerték az olyan új hullámokat, mint mondjuk a vegán, vagy épp keto-táplálkozás. Aki nemet akar mondani, annak bizony nehéz dolga van. Az agresszív elutasítás nyilván nem jó út, de az alárendelődés sem, hiszen ha nem tudunk nemet mondani, az a saját kárunkra megy. Ilyenkor a legcélravezetőbb az asszertív kommunikáció, vagyis amikor érvényesítjük a saját érdekeinket, de úgy, hogy mást ne bántsunk meg vele. Például mondhatjuk, hogy nem eszünk lisztes, panírozott dolgokat, mert nem akarjuk túl enni magunkat, de azt is elmondhatjuk, hogy fontos számunkra a fogyókúrában elért eredmény és ezt nem szeretnénk semmissé tenni” – tette hozzá a szakértő.
Bús Tímea azt is hangsúlyozta, hogy sokan nem tudják a helyükön kezelni az evési szokásokat: vannak, akik a szomorúság, veszteség, feszültség megélése helyett inkább esznek, vagy az állandó stressz hatására válnak stresszevőkké.
„Ha nem tudunk nemet mondani, mélyebbre kell ásni, vajon miért van ez így. Értéktelenebbnek, kevésbé szeretetre méltónak érezzük magunkat, ha nem merjük felvállalni, amit szeretnénk? Az evéshez fűződő viszonyunkat is érdemes végiggondolni: miért eszem? Hiszen enni akkor kell, amikor éhesek vagyunk, nem akkor, amikor csak azért eszünk, mert előttünk van az asztalon.
Célszerű az kezünket használni mértékegységnek: egy ökölnyi lassan felszívódó szénhidrát (rizs, köles), egy tenyérnyi sovány hús (csirke/pulyka/hal) és egy ökölnyi zöldség. Ha ezt betartjuk, biztosan nem fogjuk túlenni magunkat karácsonykor sem – magyarázta Bús Tímea.