A korai magömlés az egyik leggyakoribb és egyben legtisztázatlanabb, férfiakat érintő szexuális zavar. De vajon mikor is korai, és vannak-e objektív kritériumok a mérést illetően?
Képzeljük csak el, amint egy párocska jegyzetfüzettel, stopperórával készülődik a felhőkbe emelő együttlétre. „Majd én mérek, és számolom a csípőmozgásaid számát drágám, te csak érezd jól magad.” Banálisnak tűnik a szituáció, de egy holland kutatócsoport valóban kézbe adta a kockás füzeteket, és a hölgyek nyakába akasztotta az órát. Természetesen lehetetlen, hogy a szituáció ne befolyásolta volna a kísérletben részt vevő urakat, mindenesetre a krónikus ejaculatio praecoxtól szenvedők 90%-ánál egy percen belül megtörtént a magömlés.
Más kutatások már megpróbálták definiálni, mi számít korainak: az egy percnél rövidebb koitusz, valamint az 5 csípőmozgásnál rövidebb idő alatt bekövetkező magömlés bizonyult annak. De ki állíthat fel itt időkorlátot? Ha a kontrollcsoporttal végzett vizsgálat eredményeit górcső alá vesszük, még jobban elbizonytalanodhatunk, hiszen a „túl korán elmenők” két és fél perces teljesítménye a tünetmentes csoport 3 percével áll szemben.
Sokkal érdekesebb tényezőnek bizonyul a szubjektív idő, azaz hogy milyen hosszúnak érezték a párok a közösülést. Frank Sommer német urológus vizsgálatai azt mutatták, hogy a vizsgált személyek túlértékelik a valós időt: a két és fél percet a férfiak négy és fél percre becsülték, a hölgyek pedig még ennél is hosszabbnak, öt és fél percesnek érezték a szerelmeskedés hosszát. Habár a stopperóra mellé „időnagyítót” nem kaptak a résztvevők, mégis világosan látszik, hogy a közösülést nagyjából kétszer olyan hosszúnak érezték. Az eredmény igazolja a boldogsággal és depresszióval foglalkozó kutatókat: minden érzékelés kérdése. A szexuálisan elégedetlen férfi rosszul értékeli az ejakulációját, míg az elégedett normálisnak véli azt, és nem csinál ügyet abból, meddig is tart valójában. A szakértők objektív mércék helyett azt veszik alapul, hogy a szexuális kielégülést befolyásolja-e a túl rövidnek gondolt idő.
Angolszász kultúrákban jönnek, mi pedig megyünk az öröm felé, ki elégedett, ki elégedetlen az idővel, pedig valójában csak 30 másodpercnyi különbségről beszélünk, arról is átlagosan. Időcsatákat vívunk nap mint nap a munkával, a hivatalokkal, határidők hálózzák be életünk, így talán a rohanásban élő, önmagának magas mércét állító férfi hajlamos aggódva tekinteni saját szexuális teljesítményére.