A szakértők több mint 8 300 amerikait vettek górcső alá, akik mindannyian legalább 65 esztendősek voltak, és évi két felülvizsgálaton vettek részt 1998 és 2010 között. A megfigyelési időszak kezdetén 17 százalékuk számolt be magányról, és az érintettek fele volt depressziós. Világossá vált, hogy az évek során nagyjából ötödével gyorsabb a szellemi leépülés azoknál, akik egyedül érzik magukat. A depressziósokat is nagyobb arányban sújtotta a demencia. A gyengébb mentális képességek azonban nem rontottak a magányosság helyzetén – hangzott el az Alzheimer’s Association International Conference washingtoni rendezvényén. „Eredményeink alapján már egy-két depresszív tünet, különösen a magány, növelte a kognitív leépülés sebességét a 12 év során” – fogalmazott a szerzőként közreműködő Dr. Nancy Donovan a társaság sajtóközleményében. „Úgy találtuk, hogy a magányosak gyorsabban épülnek le szellemileg, mint azok, akik megfelelő társas kapcsolatokról nyilatkoznak. Noha a magány és depresszió összefüggése szorosnak tűnik, a magány önmagában is hatással van a szellemi hanyatlásra” – magyarázta a szakember.
Dr. Donovan hozzátette, hogy kiemelten fontos az olyan terápiás lehetőségek kifejlesztése, melyek elősegítik az idősebbek mentális egészségének és életminőségének javítását. Jelen kutatás összefüggést talált ugyan a magány, a depresszió és a szellemi hanyatlás magasabb kockázata között, ám nem bizonyít ok-okozati összefüggést.