
A Texasi Orvosi Egyetem kutatói 162 kórházban fekvő beteget vizsgáltak, mindannyian 65 évesnél idősebbek voltak. Egy, a bokájukra erősíthető készülékkel vizsgálták a fizikai aktivitásukat. „A készülék segítségével megbizonyosodhattunk arról, hogy még egy kevéske mozgás, folyosói séta is megrövidíti a kórházban eltöltött időt – nyilatkozta Steve Fisher, a kutatás vezetője – Még azután is így láttuk, hogy figyelembe vettük a vizsgált személyek betegségének súlyosságát.”

Eddig is ismert volt, hogy a mozgásszervi és az idegrendszeri eredetű panaszokra jó gyógyír a minél gyakoribb séta. „Azt eddig is tudtuk, hogy a mozgás fontos szerepet játszik az idősebbek függetlensége és életminősége szempontjából. A kórházban most paradox helyzet uralkodik: egyrészt gyógyítjuk a betegeket, másrészt viszont hátráltatjuk a felépülésüket azzal, hogy passzivitásra kényszerítjük őket.” – tette hozzá Fisher.
A készülékkel egyrészt a betegek erőnléte is mérhető, másrészt pedig megtudhatjuk, mennyi az a minimális mozgásmennyiség, amely megvédi az idősebbeket a leépüléstől. Glen Ostir, az eredményeket az Archives of Internal Medicine című lapban publikáló cikk társszerzője hozzátette: „Még sok kérdést kell megválaszolnunk. Nem tudjuk, hogy ha a beteg elhagyja a kórházat, otthon milyen életet fog élni, milyen hamar fog visszakerülni az intézménybe. A mozgásérzékelő erre is választ adhat.”