2024. December 27. péntek
Az, hogy egy kisgyerek viselkedése nem felel meg a társadalom által elvárt nemi szerepeknek – például egy kardozó vagy autózó kislányé, vagy éppen egy babázó kisfiúé – még semmit nem árul el későbbi szexuális orientációjáról, azt azonban előre jelezheti, hogy az illető gyerekkora során számos fizikai és szexuális bántalmazásnak lehet majd kitéve, ami később poszttraumás stresszt is okozhat a számára.

Egy, a Pediatrics című szaklapban megjelent tanulmány szerint a tizenéves fiúk 13, a lányok 26 százaléka számolt be arról, hogy kisgyerekként voltak a másik nemre jellemző viselkedésjegyei, sőt a fiúk 2-5, míg a lányok 15-16 százaléka azt is elárulta, hogy időnként szeretett volna a másik nemhez tartozni.

nemi identitás

Ugyan mindez még semmit nem vetít előre a gyerekek későbbi nemi irányultságáról, a fenti lapban megjelent egyik tanulmányból az kiderült, hogy azok közül, akiknél legerősebb mértékben jelentkezett a másik nemre jellemző viselkedés, csupán hatvan százalék vallotta később, 19 és 27 éves kora között, heteroszexuálisnak magát.

Szintén a Pediatrics közölte le azt a tanulmányt is, melyből kiderült, hogy azok a gyerekek, akik szívesebben tartoznának az ellenkező nemhez, jóval gyakrabban élnek át pszichológiai gyötrelmeket, és nagyobb eséllyel vannak annak is kitéve, hogy kárt tesznek önmagukban.

A fenti adatok fényében a szakértők azt tanácsolják, hogy azokat a gyerekeket, akik folyamatosan rosszul érzik magukat a saját nemük szerepében, minél előbb vigyék el a szüleik szakemberhez, ahol akár hormonális segítséget is kaphatnak a gondjukra. A legtöbben ugyanis, mire megfelelő kezekbe kerülnek, már bőven a pubertáskorban járnak, amikor a külső nemi jegyeik már láthatóvá váltak, és ilyen esetekben már jóval kisebb hatékonysággal lehet bevetni bármiféle hormonkezelést.


Forrás: Medipress
2012. 03. 07.
Ossza meg: Kövessen minket:



Vital - egészségügyi linkcentrumKeresés