Például a korai keresztények szerint a házaspároknak tartózkodniuk kellett a házasélettől az év öt hónapján szerdán, pénteken és vasárnap, húsvét és karácsony előtt negyven napig, áldozás előtt három napig, a gyermek fogantatásának napjától születésének negyvenedik napjáig, valamint vezeklés idején is. Ezen belül fokozottabb tiltások érvényesültek a nőkre. A házasélet számukra egyetlen elfogadott célja a teherbe esés lehetett.
A tudományos igényű elméletek közül a szélesebb közönséghez először a freudi pszichoanalitikus elmélet jutott el. E szerint a csikló (klitorisz) ingerléséhez kötődő klitorális orgazmus a pszichoszexuális fejlődés alacsonyabb szintjét jelzi, érett személyiségű és szexualitású nőknek hüvelyi (vaginális) orgazmusa van. Ez az elmélet mind a mai napig hat, a nők jelentős része alacsonyabb rendűnek érzi a saját csiklóorgazmusát és küzd az „igazi”, a hüvelyi orgazmusért – sokszor anélkül, hogy tudná, valójában mi(lyen) is az.Freud elméletei zömmel íróasztal mellett, általában spekulatív módon keletkeztek, a pszichoanalitikus kúrák pedig – éppen a szexuális zavarok kezelésében – meglehetősen szerény eredményekhez vezettek. Részben erre is válaszul, a Masters–Johnson házaspár laboratóriumi, műszeres vizsgálatokat végezett, és az ezekből nyert adatok alapján arra a következtetésre jutott, hogy a női orgazmus folyamatában a csiklóé a perdöntő szerep. Azt állították, hogy hüvelyi orgazmus nem is létezik.
Ezzel szemben a nők egy része szubjektív élménybeszámolói során továbbra is állította, hogy többféle, egymástól minőségileg eltérő orgazmusélménye van. Az egyik, a klitorális, inkább testi jellegű, a hüvelybemenetre, legfeljebb az alhasi tájékra korlátozódó, gyorsan felfutó és lecsengő, kevésbé intenzív, a másik, a hüvelyi, inkább lelki, érzelmi, az egész személyiséget igénybe vevő, az előbbinél intenzívebb élmény, amely mélyebb kielégüléshez vezet.
Ezeket a beszámolókat alapul véve a többféle orgazmus lehetőségét elfogadó kutatók egy része szerint ez utóbbi élmény testi kiindulópontja az úgynevezett G-folt lenne. Ez Gräfenberg német nőgyógyász nevének kezdőbetűje nyomán kapta a nevét. Az embrióban mindkét nem nemi szerveinek kezdeményei kialakulnak kezdetben, és csak a magzati lét későbbi szakaszaiban válik szét a fejlődés női, illetve férfiirányba. Ezért mindkét nemben megtalálhatjuk a másik nemi szerveinek kezdeményeit. Sokan prosztatakezdeménynek tartják a G-foltot. Ezt igazolná, hogy a G-foltból kiinduló orgazmus esetén a nők egy része a férfiak magömléséhez hasonló testnedvürülést tapasztal.
A csikló általában finomabb, inkább simogató ingerekre reagál, az ennél intenzívebb ingerek a legtöbb nő számára inkább kellemetlenek. A G-folt ezzel szemben inkább határozottabb, nyomó-dörzsölő ingerekre érzékeny. A felfedezés hamar elterjedt a közvéleményben, nők milliói kezdték keresni a G-foltjukat, sokan közülük, nagy örömükre, meg is találták az élvezet új forrását. Azonban ugyancsak sokan ismét csalódtak – és ezzel a hüvelyi orgazmus hiánya a korábbi „működészavarból” szinte testi fogyatékossággá vált.
A kutatók más része nem fogadta el a G-folt szerepéről alkotott elméleteket. Egy részük alternatív magyarázatokat adott, például a hüvelyi orgazmust arra vezették vissza, hogy a közösülés során a méh is mozog, és a méhet beborító hashártya mechanikus ingerlése vezet hüvelyi orgazmushoz. Mások a csikló és a hüvely idegvégződései mellett az egész testből kiinduló tapintási és hőingereknek, a hüvelyt körülvevő területek feszítésének, a gátizmok izgalmának, végül, de nem utolsósorban a pszichológiai, érzelmi élményeknek is fontos jelentőséget tulajdonítottak.
Az utóbbi időben egyre több a foltszkeptikus kutató. Egy részük szerint a G-folt sok nőben gondos mikroszkópos vizsgálattal sem található meg, és ha igen, műszeres vizsgálatokkal nem igazolható, hogy ennek az ingerlése vezetne hüvelyi orgazmushoz. Ráadásul nem találtak statisztikailag meggyőző összefüggést a között, hogy ha található is egy nőben valamiféle folt, akkor van-e neki hüvelyi orgazmusa, vagy sem.
A kutatók nagy része a klitorisz „újrafelfedezésében” találta meg az ellentét feloldását. A csiklónak ugyanis csak egy kis része látható a külvilágban. Sokkal nagyobb, női kisarasznyi rész a szem elől rejtve húzódik először a hüvely mellső falánál, a két nagy szeméremajak között, majd két részre válik, és az ülőcsonton tapad. Műszeres vizsgálatokkal kimutatható, hogy a csiklónak a szeméremdomb mögött, a két nagyajak között áthaladó szakasza megfelelő behatolás esetén intenzív ingerlést kap a közösülés során. Természetesen a csiklónak ez a szakasza nem látható a hüvely felől sem, viszont ingerlésre érzékeny és az anatómiai viszonyoktól függően az ingerlésre megduzzadva kidomboríthatja a hüvely falát és tapinthatóvá válhat. A kutatók egyre nagyobb része szerint korábban ezt a csiklószakaszt azonosították tévesen G-foltként.
A szakemberek még minden bizonnyal sokáig vitatkoznak majd a női orgazmus mibenlétéről, anatómiai alapjairól. Abban azonban szinte teljes az egyetértés, hogy a nők legfontosabb erogén zónája az agyuk, vagy ha úgy tetszik, a lelkük, és abban is, hogy kis túlzással ahány nő, sőt ahány aktus, annyiféle orgazmus.
Az orgazmust a nőknek tanulniuk kell. Az eredményes tanulás egyik legnagyobb gátját a téves előfeltevések adják. Ha a nő valami olyan élményre vár, amilyenről az „aluljáró-irodalomban”, a női magazinokban olvasott, annak az átélését erőlteti, akkor könnyen lemaradhat a saját orgazmusáról. Ugyanilyen komoly gát lehet, ha az orgazmus elérése érdekében követni próbálja az ugyanezeken a fórumokon olvasható primitív recepteket, ahelyett, hogy a saját teste, önmaga megismerésére törekedne. Természetesen érdemes megismerni a színvonalas ismeretterjesztő irodalmat. Amikor szexre kerül a sor, azokat is csak úgy szabad a nőnek követni, hogy felejtsen el minden tudományt, figyeljen önmagára, a partnerre, adja át magát a helyzetnek. Ne görcsöljön, akarjon, várjon, ne elvárjon.
pszichiáter, szexológus