A Bécsi Egyetem kutatói kimutatták, hogy amikor megöleljük egy barátunkat, oxitocin hormon szabadul fel a véráramba, ami csökkenti a vérnyomást, oldja a stresszt és a szorongást, sőt még a memóriát is javítja. Persze ehhez meg kell válogatnunk, kit ölelünk meg, mert ha egy kevésbé jó ismerőst ölelünk meg udvariasságból, azzal éppen ellenkező hatást érünk el.
Az agyalapi mirigyben termelődő oxitocin főként a kötődést, a szociális viselkedést és a szülő-gyerek, valamint a házastársak közötti kötelék erősítéséről ismert. Az oxitocin megemelkedett szintjét mutatták ki például a jól működő kapcsolatokban élő partnerekben. Nők esetében a szülés és a szoptatás során is termelődik, hogy fokozza az anya és a csecsemő kötődését. Az ölelés a személyiséget is meglágyíthatja. A kutatók szerint az, aki gyakran öleli meg szeretteit, idővel egyre empatikusabbá válik. Jürgen Sandkühler neurofiziológus azonban azt is hozzátette, hogy ezek a kedvező hatások csak akkor érvényesülnek, ha az emberek bíznak egymásban, ha a velejáró érzések kölcsönösek, és a megfelelő jelzéseket kiadják. „Ha az emberek nem ismerik egymást, vagy az ölelést nem kívánja mindkét fél, a pozitív hatások elvesznek” – állítja Sandkühler. Amikor ugyanis nem kívánt ölelést kapunk egy idegentől, vagy akár egy ismerősünktől, a hormon nem szabadul fel, és megnő a szorongás szintje. Ez pedig színtiszta stresszhez vezethet, mert ezzel figyelmen kívül hagytuk normális távolságtartó viselkedésünket. Ilyen esetekben a kortizol stresszhormon szabadul fel.
Sandkühler éppen ezért óva int a világszerte terjedő „ingyen ölelés” kampánytól, melynek keretében a résztvevők nyilvános helyeken ölelgetnek idegen embereket. „Csak akkor érvényesülhet a jótékony hatás, ha az ölelés mindkét résztvevője tisztában van azzal, hogy ártalmatlan szórakozásról van szó. Ha nem így történik, valamelyikük érzelmi teherként vagy stresszként élheti meg az ölelést” – magyarázta a kutató.