A tanulmány által kimutatott alapvető újdonság annak megállapítása, hogy tájékozódáskor agyunk két részének együttes használata szükséges. A terep komplexitását agyunk egyik, míg térbeli nagyságát és elhelyezkedését egy másik részének hasznosításával tudjuk értelmezni.
A kutatást vezető Dr. Oliver Baumann szerint mindez új fényt vet arra, hogy az emberi agyban hogyan tárolódnak és hogyan válnak hozzáférhetővé a különféle környezeti tájékozódási pontok. Mint elmondta, „Azt eddig is tudtuk, hogy a hippokampusz felelős az összetett információk memorizálásáért és ezeknek az agyból való előhívásáért, fenntartásáért. Tanulmányunk azonban azt is kimutatta, hogy a tanult környezettel kapcsolatos információk feldolgozása és értelmezése a hippokampusz egymástól elkülöníthető részeiben történik.”
A Journal of Neuroscience című folyóiratban megjelent tanulmány szerzői többek között azt remélik kutatásuk eredményétől, hogy az új stratégiákhoz vezethet például az Alzheimer-kórban szenvedők terület-felismerési gondjainak hosszútávú kezelésében.