
Napjaink pacemakerei mindössze gyufásdoboz méretűek, és az egyszerű ritmusgeneráláson túl képesek érzékelni a szív saját aktivitását, ahhoz alkalmazkodnak. A kezelőorvost manapság már az interneten keresztül tájékoztatják a beteg aktuális állapotáról. De nem volt ez mindig így.

A szív – és ezáltal a pacemaker – működési elvére már évszázadokkal korábban rájöttek: a szív ritmusos összehúzódásáért felelős központ elektromos impulzusokkal vezérli a szívműködést. A szív külső elektromos ingerlésével már az 1700-as évek végén kísérleteztek, sőt a régi rómaiak egyes betegségeket elektromos ráják csípésével kezeltek. Az 1950-es évek elején elektroncsöves felépítésű, hálózati áramról üzemelő, úgynevezett szívritmus-generátorokat kezdtek gyártani. Ezek a szerkezetek szekrény nagyságúak voltak, mozgatni gyakorlatilag nem lehetett őket, áramkimaradás esetén pedig a beteg élete is veszélybe került.
1949-ben az elektromérnök-hallgató Earl E. Bakken, sógorával közösen, céget alapított orvosi műszerek javítására Minneapolis-ban. Kapcsolatba kerültek a kor egyik jeles szívsebészével, Dr. C. Walton Lillehei-el, aki sikeresen korrigálta gyermekek veleszületett szívhibáit, azonban egyes műtétek után ritmuszavar alakult ki. Dr. Lillehei javaslatára Bakken egy olyan hordozható pacemakert tervezett, ami a kis betegeket a telepes táplálás miatt már nem kötötte az elektromos hálózathoz. Ez az eszköz körülbelül könyvméretű volt.
„A kórházban jártam egy másik munka miatt és láttam, hogy Lillehei egyik betege épp azt a prototípust használja, amit előző nap még az állatlaborba vittem kipróbálás céljából. Gyorsan megkerestem Lillehei-t, aki a szokásos nyugodt stílusában előadta: hallotta, hogy a pacemaker működik, így egy percet sem hajlandó elpazarolni, a gyerekeket az elérhető legjobb eszközökkel akarja kezelni” – emlékezett vissza Bakken.
Az első pacemakert 1958 októberében ültették be egy 43 éves nőbe Svédországban. Ez a pacemaker néhány órán keresztül üzemelt, a következő már pár napig, majd az üzemidő folyamatosan javult. A beteg 86 éves korában hunyt el, szívbetegségétől teljesen független, daganatos betegségben. Élete során összesen 22 darab pacemakert kapott.