Navigáció
Poll
Tartalom megosztás
A pajzsmirigy a legnagyobb hormontermelő szervünk, mely a nyak elülső részén helyezkedik el, a légcső két oldalán. Két lebenyből áll, melyeket egy középső rész köt össze. Egy lebeny hossza 2,5-4 cm, szélessége 1,5-2 cm, vastagsága 1-1,5 cm. Egészséges felnőtt emberben a tömege 10-20 gramm között van.
Legegyszerűbb vizsgálómódszere az ultrahang. Ez fájdalmatlan vizsgálatot jelent, mellyel a pajzsmirigy nagysága lemérhető, ezáltal a tömege is megbecsülhető, s látható a szerkezete és a benne esetleg elhelyezkedő kóros elváltozások. A vizsgálat leírja, hogy a pajzsmirigy növekedése milyen irányú, s hogyan viszonyul a körülötte levő szervekhez. Kóros növekedését strúmának (a köznyelv szerint golyvának) nevezzük.
A nyakon levő szervek elhelyezkedése folytán a pajzsmirigy leggyakrabban előre, oldalra, hátra és lefelé nagyobbodik meg, de felfelé is lehetséges, bár ennek egy izom tapadása szab határt. Amikor előre növekszik, az jól látható szabad szemmel is, szinte kidudorodik a két megnagyobbodott pajzsmirigylebeny, a nyak megvastagszik; de a megnagyobbodás lehet egyenetlen is, érintheti csak az egyik lebenyt is. Ilyenkor az orvos számára egyszerűbb a diagnózis felállítása, és a beteg is érzi-látja, hogy valami megnövekedett a nyakán.
Fontosak ilyenkor is és más, nem ilyen egyértelmű esetben is a részletesebb vizsgálatok, például a pajzsmirigyultrahang, a nyaki röntgenvizsgálat (nyelésröntgennek hívjuk), melyek megmutatják, hogy igazából merre növekedett meg a pajzsmirigy. Nagyon fontos ebből a szempontból a környező szervekhez való viszonya. Ezt is jól mutatják az előbbi vizsgálatok. Ugyanis a megnagyobbodott pajzsmirigy elnyomhatja, félrenyomhatja a légcsövet és nyelőcsövet is, sőt össze is nyomhatja őket. így zavart szenvedhet a légzés és nyelés folyamata, Sokszor a betegek ilyen jellegű panaszokkal jelentkeznek: gombócérzésük van, nem tudnak nyelni, szinte csak folyékony étel megy le, nem kapnak levegőt, fulladásérzésük van stb.
A „normális” működéssel bíró golyva diagnózisa lényegében kizáráson alapszik: nem rosszindulatú, nem jár kóros hormontermeléssel, és nem autoimmun eredetű (vagyis nem a saját sejtek ellen irányuló károsító folyamata okozza). Golyvát alapvetően az elégtelen hormontermelés miatt az agyalapi mirigyben beinduló szabályozás okoz, valamint ettől függetlenül a pajzsmirigy jódellátottságának csökkenése is. Az elégtelen jódellátottság messze a leggyakoribb ok.
Azt is fontos tudni, hogy a pajzsmirigy „sejtjei” különböző funkcióval bírnak, s így aktivitásuk is különbözik. Ebből adódik, hogy ilyen jódhiányos helyzetben egyesek aktiválódnak, gyorsabban osztódnak, így alakulnak ki a pajzsmirigygöbök, sőt ezek fokozott hormontermelésre is képesek lesznek. A diagnosztikában a göbök esetén is fontos az ultrahang szerepe, de szükség lehet mintavételre is a göbből (ez vizsgálja, hogy nincsenek-e rákos sejtek a göbben), és a pajzsmirigy izotópvizsgálatára is, mely megmutatja, milyen a göbök funkciója (hormontermelése).
Egyes irodalmi adatok szerint a pajzsmirigygöbösség előfordulása 5-8%, de az ultrahang-vizsgálati eredmények adatai szerint a nők 20%-ánál észlelhető. Ezen felül, a boncolások során kiderülő, tünetmentes, nem ismert pajzsmirigygöbösséget 30%-ra becsülik. Nehéz is a tünetmentes pajzsmirigygöbösség diagnózisa, amennyiben a pajzsmirigy funkciója normális és a nagysága sem változott meg, és a göbök kicsik, egy centiméternél kisebbek, így a fizikális orvosi vizsgálat sem tudja felderíteni.
A pajzsmirigyben levő göbösödés lehet egyszerű, önálló göb vagy lehet többszörös. Felmerül a kérdés, ha ilyen gyakori a lakosság körében a göbök előfordulása és tünetmentesek is, miért kell vele törődnünk? Azért, mert a már tapintható göbök 5-10%-a rosszindulatúan elfajult. Szóba kerültek már az önállóvá (autonómmá) váló göbök; ezek kóros hormontúltermelésre képesek. Ritka kivételtől eltekintve ezek mindig jóindulatúak. A göbökben számos változás is történhet: bevérzések, meszesedések, ciszták, heg képződhet.
Előfordulási gyakoriságuk szerint a pajzsmirigyrákot a ritkán jelentkező rosszindulatú daganatos betegségek közé soroljuk. A kiváltó tényezők részben ismertek, de a pontos kialakulás még nem tisztázott. Pajzsmirigyrák esetében a fej-nyak területét ért besugárzás, a kísérleti atomrobbantások, reaktorbalesetek (pl. Csernobil), atombomba-támadások (pl. Hirosima, Nagaszaki) kóroki szerepe ismert. Ilyenkor a besugárzást követően 5 hónap-35 év után fejlődhet ki a rák. Állatkísérletek szerint szerepe lehet még a TSH-túlsúlynak (Thyroid Stimulating Hormon = pajzsmirigyserkentő hormon), a jódtúlsúlynak, és jódhiánynak is, és természetesen genetikai tényezőknek.
Családi halmozódás, gyanújelek
A pajzsmirigyrákok egyik formája családi halmozódást mutat. Diagnózisuk viszonylag nehéz, mivel általánosan jellemző rájuk, hogy lassan növekednek, klinikailag tünetszegények, a pajzsmirigy nem produkál sem funkció, sem méretváltozást. Gyanújel lehet például az ismert pajzsmirigygöb növekedése, kemény tapintatú strúma, környezethez való rögzítettség, a megnövekedett nyaki nyirokcsomók tartós megléte, féloldali hangszalagbénulás.
A kivizsgálásában fontos az ultrahang, a pajzsmirigy izotópos vizsgálata, tűszúrásos mintavétel és bizonyos vérvizsgálatok. Kezelésében első választandó vonal a sebészi, de bizonyos esetekben a radiojód-terápia, esetleg gyógyszeres kezelés is szóba jön.
Amennyiben valamilyen fenti gyanújelünk van, azonnal jelentkezzünk kivizsgálásra háziorvosunknál vagy endokrinológus szakorvosnál (hormonokkal foglalkozó orvos). Ha valamilyen okból pajzsmirigy-ultrahangvizsgálat történik, és göbösödést észlelnek, szintén célszerű endokrinológust felkeresni, és gyanújelek hiányában a követés évente szükséges (ismételt pajzsmirigy-ultrahangok).
| Ossza meg: |
| Kövessen minket: |
|
