A Sleep című szakfolyóiratban megjelent eredmények alapján a legtöbb gyereknél előfordulnak rémálmok, ám a visszatérők komolyabb probléma jelei is lehetnek. Azoknál, akik álmukban hánykolódnak vagy kiabálnak, még nagyobb lehet a kockázat. A YoungMinds nevű szervezet munkatársai szerint e fontos összefüggés feltárása segíthet a mentális betegségek korai felismerésében. A vizsgálathoz csaknem 6 800 csemetét kísértek figyelemmel 12 esztendős korukig. Szüleiket is rendszeresen megkérdezték arról, hogy tapasztaltak-e alvászavart a kicsiknél, valamint a megfigyelési időszak végén a kutatók ellenőrizték, hogy a gyerekeknek volt-e pszichotikus tapasztalatuk – úgymint hallucináció, téveszme, vagy annak az érzete, hogy valaki manipulálja a gondolataikat.
Az eredmények szerint a gyerekek többsége átélt ugyan rémálmokat, ám az esetek 37 százalékában a szülők éveken keresztül fennálló, sorozatos problémákról számoltak be. Tízből egy kicsinél volt jelen az éjszakai hánykolódás vagy sikoltozás, más néven az éjszakai rémület szindróma, általában 3 és 7 éves kor között. A Warwicki Egyetem kutatócsapata úgy nyilatkozott, hogy a hosszú időn keresztül fennálló rémálom-probléma összefüggésben áll a mentális betegségek magasabb kockázatával. A vizsgálat ideje alatt a gyerekek 4,7 százaléka élt át valamilyen pszichotikus élményt. A 12 éves korban átélt rémálmok három és félszer nagyobb kockázattal jártak, amit az éjszakai rémület szindróma jelenléte akár kétszerezett. „A rémálom és az éjszakai rémület viszonylag gyakori és normális jelenség. Ám amennyiben hosszú ideig áll fenn, komolyabb probléma is lehet a háttérben” – mondta Dieter Wolke professzor a BBC-nek, bár hozzátette: a rémálmok és a pszichózis közötti összefüggés egyelőre nem tisztázott.