A Nobel-díj bizottság 2003-ban egy amerikai kémikust és egy angol fizikust jutalmazott a mágneses rezonanciavizsgálat (MRI) diagnosztikai eszközként való kidolgozásáért. A röntgennel vagy a komputeres tomográfiával (CT) szemben itt nincs szükség ionizáló sugárzás használatára, ezért ez a technika bármikor ismételhető, nincsenek mellékhatásai. A korábbi eljárást nem lehetett a testbe beültetett fémek, például a pacemaker esetén használni, de az új műszerekkel már ez is megoldható.
A CMR a szív esetében pontosan méri a szívüregek méretét, térfogatát és működését. A szívbillentyűk formáját, mozgását az ultrahangos diagnosztikus technikával már korábban is lehetett ábrázolni, de az új eljárással a szűk vagy rosszul záró szívbillentyűn át a véráramlás is jól látható, és ez a kezelés megválasztásában jelenthet nagy segítséget.
Kontrasztanyag beadásával a szívizomzat vérátáramlása mérhető, és ez ugyancsak a szív állapotáról ad felvilágosítást. Az infarktus diagnosztikájában is nagy előrelépést jelent a CMR, hasonlóképpen a koszorúér-betegség felismerésében és megítélésében.
Ez a módszer pontosabban mérhetővé tette az életképes szívizomszövetek területét, szívizom-károsodás esetén a kezelés taktikájának megválasztását. A koszorúerek ábrázolása ennek a módszernek olyan előnye, mely szinte minden más eljáráshoz képest kiemelkedően fontos.
A drága, de korszerű módszer a vezető hazai intézetekben mind több helyen segíti az optimális betegellátást és a magyar CMR-szakértők a nemzetközi mezőnyben is igen elismertnek számítanak.