Ai Kawakami és kollegái (Tokió Művészeti Egyetem, RIKEN Agykutató Intézet) 44 önkéntest kértek fel, hogy hallgassanak meg egy vidám és egy szomorú zenei részletet. A zenészekből és műkedvelőkből álló résztvevők csoportját ezek után arra kérték, néhány szóval írják le a zenék hangulatát és saját érzelmi állapotukat. A szomorú zenék között helyet kapott Glinka 'La Séparation'-ja, valamint Blimenfeld 'Sur Mer' etűdje is. A vidámabb zenei anyagban többek között Granado G-dúr Allegro de Conciertója hangzott fel. Hogy a kutatók a dúr hangzás vidám hangulatát kihasználhassák, az egyébként mollban lévő tételeket is dúrban játszották, a dúrosokat pedig mollban.
A kutatók szerint a szomorú zenék ellentétes érzéseket váltottak ki a résztvevőkből, mert a legtöbben sokkal tragikusabbnak, kevésbé romantikusnak és kevésbé vidámnak gondolták ezeket a zenei részleteket, mint saját hangulatukat. "A szomorú zenéktől az ember szomorú lesz, az pedig nem egy kellemes érzés. Ha azonban a szomorú zenék csak kellemetlen érzéseket váltanának ki a hallgatókból, valószínűleg nem hallgatnánk őket" - írják a kutatók. "A szomorúként érzékelt zenék valójában romantikus és szomorú hangulatba hozzák a hallgatókat. Az emberek emiatt a furcsa melankólia miatt érzik úgy, hogy szomorú dalokat kell hallgatniuk."
A mindennapi szomorúságtól eltérően a művészeti alkotásokból származó szomorúság azért is kellemes, mert nem jelent valódi veszélyt a befogadóra. Ez a 'biztonságos' szomorúság még segíthet is megbirkózni a negatív érzelmekkel a mindennapokban. "A zenén keresztül átélt érzelmek nem veszélyeztetik az embert, a napi negatív élményekkel ellenétben. Emiatt tehát az olyan kellemetlen érzelmekben is örömünket lelhetjük, mint a szomorúság. Ha a mindennapokban valami kellemetlenség ér, a szomorú zene még segíthet is tompítani a fájdalmat" - nyilatkozta Kawakami. A kutatás részletes leírása a Frontiers in Psychology című tudományos szaklapban olvasható.