
A primitív embernek két lehetősége volt a történelem során: utódot nemzett azzal a partnerrel, aki erre hajlandónak bizonyult, vagy várt egy későbbi alkalomra, hátha erősebb, vonzóbb, sikeresebb társat talál. Ha az utóbbi opciót választotta, benne volt a pakliban, hogy lemaradt a gyermekvállalásról – mondja Chris Adami, a Michigan State University mikrobiológus professzora.
A szakember és csapata különféle digitális organizmusok kockázatvállaláshoz fűződő viszonyát vizsgálta generációk ezrein keresztül egy számítógépes modell segítségével. A digitális organizmusokat úgy programozták, hogy hasonló döntéseket hozzanak, mint a természetes organizmusok, például az emberek.
Kiderült, hogy minél kisebb egy közösség, evolúciós szempontból annál szerencsésebb, ha korán családot alapít a tagja. Minél nagyobb azonban egy csoport, annál kisebb a valószínűsége annak, hogy a tagja az első adandó alkalommal párt választ és gyereket vállal: ez megmagyarázza azt is, hogy a kis falvak lakói miért házasodnak korán, míg a nagyvárosi fiatalok a harmincas, negyvenes éveik elején is nem ritkán egyedülállóak még.