Navigáció
Poll
Tartalom megosztás
Mindemellett a rendezvényen nemzetközi kiállítás mutatja be a pszichoanalízis történetét, önálló mûvészeti kiállításokon mutatkoznak be a kreatív, alkotó pszichiáterek, valamint 10 mûvészetterápiás alkotóközösség is.
A Magyar Pszichiátriai Társaság négyévente megrendezett Nemzeti Kongresszusának idei központi témája: Kreativitás és destruktivitás a társadalomban. Bár a téma elsõre kevésbé megfoghatónak tûnik, mind a két tényezõ nagyon fontos, kialakulásuk, megjelenésük, valamint változatos formáik számos pszichiátriai vonatkozással bírnak. A téma kijelölése jelzi, hogy a pszichiátria nyitott a társadalmi jelenségek iránt, megelõzõ és gyógyító tevékenysége hatással van a társadalom mentális állapotára és közérzetére egyaránt.
Az elmúlt mintegy másfél évtizedben olyan gyökeres változások történtek Magyarországon, amik a társadalom minden csoportjára és az élet majd minden területére hatottak. Minden változás valaminek a gyengülésével, megszûnésével, destrukciójával és valaminek a létrejöttével, megalkotásával, „kreálódásával” jár. A változáshoz belsõ (feszítõ) erõ és külsõ nyomás egyaránt szükséges. Ha ez a két erõ nem elegendõ, vagy az arányuk nem megfelelõ, akkor tünet kreálódik, akár az egyén, akár egyes csoportok szintjén.
A korábbi korok lehetséges életpályaváltozatai behatároltabbak voltak, mint a jelenlegiek. A korlátozás nem csak szûkösséget, hanem ugyanakkor nagyobb biztonságot, könnyebb eligazodást is jelentett. A jelentkezõ mentális betegségek egy része a korlátok lebontásának történelmi léptékkel mérve viharos gyorsaságára, a nagy választási lehetõség adta irreális célkitûzésekbõl fakadó frusztrációtömegre vezethetõ vissza.
A stressz szorosan hozzátartozik az életünkhöz, ugyanakkor, ha krónikusan elhúzódó vagy nagyon erõs – és ehhez nem rendelkezünk megfelelõ megoldási képességgel –, akkor testi vagy lelki betegséghez vezethet. A nem megfelelõ stresszválasz leggyakoribb pszichés következményei a depresszió, szorongásos zavarok, alvászavarok.
Másfelõl a modern társadalomban a kommunikáció különleges szerepre tett szert. A tömegmédia hatékonyságának növekedésével egyre inkább a kommunikált világ képezi mindennapi környezetünket, annak minden következményeivel. A pszichiátriai gyakorlatban számos példáját tapasztaljuk az emberi kommunikáció közvetlen és közvetett hatásainak, melyek lehetnek építõ és romboló jellegûek egyaránt. Ezek a hatások már a személyiségfejlõdés kezdetén, csecsemõkorban is jelentõsek, és fontosak maradnak késõbb is.
A kongresszuson bemutatott egyes hazai tudományos vizsgálatok rámutattak például, hogy a beilleszkedési vagy magatartási problémák miatt pszichológiai szakrendelésre küldött gyermekek esetében jelentõs torzító tényezõ a túlzott és esetenként válogatás nélküli médiafogyasztás.
A kreativitás és destruktivitás a pszichiáter munkájában közvetlenül megjelenik. A mûvészetnek az emberi lélekre kifejtett jótékony hatása õsidõk óta ismert. Evidenciának tekintjük, hogy az alkotás tükrözi az alkotó személyiségét, és ismert, hogy számos alkotómûvész szenvedett pszichés betegségben. Errõl azonban nem illik beszélni, és igyekszünk élesen elhatárolni a pszichiátriai betegséget a mûalkotásoktól. Csodáljuk Picasso kék és rózsaszín korszakában alkotott mûveit, de jobban megérthetjük, ha tudunk a háttérben lévõ hangulatzavarról. Cezanne és Miró képein – nem negatív értelemben – nyomot hagyott a visszatérõ depresszió, mint ahogy gyógyulása után Edward Munch mûvészetének színvonala egyértelmûen csökkent. A pszichiátriai betegség tehát befolyásolja, de nem feltétlenül rontja az alkotómunkát.
A krónikus pszichiátriai betegségben szenvedõkre gyakran jellemzõ az aktivitás és kezdeményezõképesség csökkenése, a destruktiv gondolatok és cselekedetek. Ezek ellensúlyozásában, „átfordításában” komoly szerepe van a foglalkozásterápiás módszereknek, mert ezeken keresztül bizonyítható az érintettek számára, hogy hasznos tevékenységekre is képesek, értékeket is elõ tudnak állítani.
Klinikai megfigyelések tömege támasztja alá, hogy a pszichiátriai betegek állapota jelentõsen befolyásolható a mûvészet eszközeivel, zenével, képpel, mozgással, színházzal. A kreatív alkotásokban jól követhetõek a javulással, gyógyulással a produktívvá válás, vagy kóros esetben a készségek elvesztése.
Mindazonáltal foglalkoznunk kell a (ön)destrukció legsúlyosabb formájával, az öngyilkosság problémájával is. Ennek felismerése, gyógyítása, megelõzése a javuló statisztikai adatok ellenére is összefogást követel.
Végezetül fontos megjegyezni, hogy a mentális betegségek WHO megjósolta elõretörése, és az európai egészségügyi miniszterek helsinkii találkozója egyaránt a mentális zavarokat, kiemelten a depressziót a nemzeti egészségügyi programok kihagyhatatlan részévé tette.
2006. február 1.
| Ossza meg: |
| Kövessen minket: |
|
