Vajon kinek volt a legnagyobb gyűjteménye ezekből a nemes szervekből? Nem, itt most nem egy különösen bővérű (vagy éppen vérszomjas) hölgy lesz a telitalálat. A helyzet az, hogy az illető egy férfi. A régmúlt korokban a legyőzött ellenség megfosztása annak hímtagjától a megkérdőjelezhetetlen győzelem jele volt, hadizsákmány, trófea, ha úgy tetszik.
Amikor az egyiptomi hadsereg Menephta király vezetésével az ie. XIII. században lerohanta az akkori Líbiát, nem kevesebb, mint 13 230 férfit fosztottak meg a férfiasságától. Egy ókori Karnakban talált kőrelief – nemzetenként felsorolva az amputációk számát – hátborzongató pontossággal ad hírt a tragikus vereség áráról. Persze, nem egyedül az egyiptomiak bántak el ilyen kegyetlenül az ellenségeikkel: amikor Nabukodonozor babiloni király az ie. 6. században meghódította Jeruzsálemet, még ő is zsidó foglyok ezreinek nemi szervét vágatta le a győzelem jeleként.
És most jöjjön valami a szebbik nem térfeléről is. Egy olyan szerv, ami a történelem során bizonyos – itt most nem tárgyalt – okok miatt meglehetősen kevés figyelmet kapott, legalábbis a férfi anatómusok részéről. Az egyik, már igencsak nagy méretűnek tekinthető csiklóról John Davenport számol be az Aphrodisiacs and Love Stimulants című könyvében.
Az érintett hölgy egy 24 éves afrikai rabszolganő volt, akit bizonyos Melville tábornok vásárolt a brit Nyugat-Indiához tartozó Dominika szigetén. A Mandango törzshöz tartozó nő melle teljesen lapos volt, mély hanggal és férfias arcfelépítéssel rendelkezett. A nem éppen nőies jelenség állítólag 5 cm-es klitorisszal bírt, ami leginkább egy normál méretű hüvelykujjra emlékeztetett. A szemtanúk állítása szerint bizonyos távolságról szemlélve a vége gömbölyded és vöröses színű volt, bár közelebbről vizsgálva egy normál péniszhez képest már hegyesebbnek látszott és sem fityma, sem húgycsőnyílás nem látszott rajta. Kézbe véve állítólag megkeményedett és mind széltében, mind hosszában megnőtt, ez utóbbi dimenziót tekintve az elérte a 7-7,5 cm-t. Más tekintetben az összes nemi szerv a megszokott méretű volt.
Persze vannak más adatok is. 1824-ben egy orvos, Otto von Breslau állítása szerint közel 11,5 cm hosszú és 3,8 cm átmérőjű klitoriszt látott, míg egy Bainbridge nevű doktor még rajta is túltesz, ő egy 13 cm-es klitorisz állítólagos szemtanúja. A licitnek persze nincs határa, ezért ajánlatos némi szkepszissel kezelni az efféle nagyotmondásokat.
A méretek természetesen igen változatosak, ám a 2 cm-esnél nagyobb méret még az afrikai nők között is csupán néhány (2-3) százalékra tehető, s még ennél is ritkább az arányuk a fehér bőrű, európai típusú nők esetében. Nyilvánvaló, hogy az ennél nagyobb méretek száma még inkább elenyésző.
A legrégebbi, ma is látható modell a velencei Dózse palotában található és eredetileg 1388-ban készült II. Francesco, Pádua uralkodójának felesége számára. A közismert zsarnok állandó viseltnek szánta a bizarr lakatosmunkát, melyet bőrbetétek tettek valamelyest kibírhatóvá. Az egyes testnyílások köré a gyanakvó uralkodó pengeéles fogakat álmodott, hogy aráját minden veszély nélkül még ujjal se érinthessék, nem hogy mással. A legfurább, hogy a fáma szerint Francesco kísértve a sorsot szeretett ezeken a nyílásokon át erőszakot tenni béklyóba bújtatott asszonyán.