Nem vagyunk egyformák: nem minden nő szeret tampont használni, sokan pedig kifejezetten félünk a nőgyógyászati vizsgálatoktól, de ha rákényszerülünk, csak behelyezzük azt a tampont a sportoláshoz, és egészségünk érdekében csak felfekszünk az utált vizsgálóasztalra. Vannak azonban nők, akik számára az a tudat, hogy a hüvelyükbe bármit is behelyezzenek – legyen az egy tampon, a saját ujjuk vagy a partnerük pénisze –, a poklok legmélyebb bugyrát jelenti, és olyanok is vannak, akik bár elvileg vágynak a szeretkezésre, sőt, akár még a klitorális orgazmus elérésére is képesek, fizikailag mégsem tudják párjukat magukba fogadni.
Az őket érintő probléma a hüvely alsó harmadának és a hüvely körüli izmok akaratlan, görcsös összehúzódása, vagyis a vaginizmus, mely különböző mértékben teszi nehézzé, fájdalmassá vagy lehetetlenné a hüvelybe való behatolást. Enyhébb esetben lehet, hogy csak a szexuális együttlét jár fájdalommal, de nem befolyásolja pl. a tamponhasználatot, vagy a nőgyógyászati vizsgálatok elvégzését, legsúlyosabb formája viszont a hüvelybe történő behatolás teljes lehetetlenségét jelenti.
Elsődleges formáról akkor beszélhetünk, ha a hüvelygörcs miatt az érintett behatolással járó szexuális aktusra eleve képtelen, így leggyakrabban fiatal, szexuális téren tapasztalatlan, szűz lányoknál, nőknél fordul elő. A vaginizmus oka lehet szervi elváltozás, például a hüvely veleszületett fejlődési rendellenessége, gyulladása, de a szexuális diszfunkció leggyakrabban pszichés okokra vezethető vissza, így kezelése szexuálpszichológus segítségét is igényli.
A pszichés okok általában a szexualitáshoz való rendellenes viszonyulásban gyökereznek, amely fakadhat a nemi életet elítélő, erkölcstelennek tartó nevelésből, és a szexuális felvilágosítás hiányából, hiányosságaiból. A vaginizmusban szenvedő nőkben gyakran olyan képzetek élnek a szexuális aktussal, különösen a szüzesség elvesztésével kapcsolatban, mint hogy az durva és fájdalmas, és közrejátszhat még a nem kívánt terhességtől való félelem is. Az okok között szerepelhetnek továbbá gyermek, vagy serdülőkorban elszenvedett szexuális traumák, a nemi szervek korábban tapasztalt fájdalma – sérülés, vagy fájdalmas vizsgálat (pl. katéterezés, injekció, stb.) miatt.
A vaginizmus másodlagos formája szexuális életet már élt nőknél fordul elő, kialakulása pedig szintén valamilyen konkrét szervi elváltozáshoz vagy pszichés megrázkódtatáshoz köthető. A szervi okok között olyan nőgyógyászati betegségek szerepelhetnek, mint pl. kismedencei gyulladás, méhnyakgyulladás, esetleg nőgyógyászati műtétek következtében is kialakulhat a vaginizmus(pl. ha a gátmetszés hege rosszul gyógyul). Pszichés tényező lehet például egy szexuális trauma (pl. fájdalmas vagy erőszakos közösülés), vagy valamilyen egyéb pszichés konfliktus.
Előfordulhat, hogy a hüvelygörcs a partnerkapcsolat válsága miatt alakul ki, vagy a partnernél jelen lévő szexuális diszfunkció miatt: bűntudatot szülhet a nőben, ha a pár férfi tagja merevedési zavarral, vagy például korai magömléssel küzd, és az aktussal való próbálkozás rendre kudarcba fullad. (Másrészről fordítva is igaz lehet a helyzet: ha a nőt vaginizmusa miatt a férfi nem képes kielégíteni, nála is jelentkezhet szexuális működési zavar.)
A vaginizmus szexuális funkciózavar, nem betegség, kezelésében nincs bejáratott orvosi protokoll, a konkrét megoldás egyénenként változhat. A hüvely görcsös összerándulása az érintett nőknél akaratlanul következik be, tudatosan nem tudják befolyásolni – az esetek többségében a háttérben lappangó lelki problémák ugyanúgy nem tudatosulnak. A vaginizmus diagnosztizálása után először is tisztázni kell, milyen okok állhatnak háttérben. A pszichés eredetű diszfunkció kezelésében a szervi okok kizárása után nagy segítséget jelent a szexuálpszichológus segítsége, emellett pedig olyan gyakorlatok végzése, melyek segítségével megtanulható a hüvely záróizmainak ellazítása.
Az akaratlan görcsök feloldásához meg kell tanulni tudatosan kontrollálni a hüvely környéki izmokat. Az erre legalkalmasabb technikák az intimtorna, vagy az ún. Kegel-gyakorlatok, melyek az intim izmok (pl. a hüvely és a végbél záróizmai) megfeszítésével és elernyesztésével operálnak. Ezek a gyakorlatok nem mellesleg jótékonyan hatnak a nőgyógyászati, pl. a vérzéssel kapcsolatos problémákra, segítségükkel megelőzhető az inkontinencia, pozitívan befolyásolják az orgazmuskészséget, és nagy segítséget jelenthetnek később a szülésnél is.
Az izmok tudatos ellazítása mellett meg kell tanulni elfogadni a hüvelybe történő behatolást. Ez legegyszerűbben az ujjak segítségével történik, mely(ek)et fokozatosan kell a hüvelybe vezetni. Lehetséges, hogy az ehhez szükséges anatómiai önismeret sincs meg, vagy az érintett nő számára az elején saját maga megérintése is pszichés nehézséget okozhat – azonban a vaginizmus leküzdéséhez bizony "meg kell ismerkedni" a saját nemi szervekkel. Az ujjak fokozatos bevezetéséhez segítség lehet egy tükör és némi síkosító krém – utóbbi ma már a legtöbb drogériában beszerezhető.
Léteznek olyan hüvelytágító eszközök is, melyek kifejezetten a vaginizmus leküzdésére szolgálnak: a leggyakrabban gumiból vagy műanyagból készült, leginkább a vibrátorokra emlékeztető, kúp vagy henger alakú, lekerekített végű eszközök több méretben, és általában szettben kaphatók. A gyakorlást a legkisebb méretű hüvelytágítóval kell kezdeni, és fokozatosan lehet áttérni az eggyel nagyobb méretűre. A cél az, hogy a hüvely képes legyen befogadni a partner péniszét, és a nő fájdalommentes, örömteli szeretkezésre legyen képes.
A hüvelyizmok ellazításához az intim gyakorlatok végzése mellett segítséget jelenthetnek még az olyan relaxációs technikák, mint az autogén tréning vagy a jóga, melyek általánosan alkalmasak az egész test ellazítására, relaxálására, és fejlesztik az önismeretet is.
A párkapcsolatban élő nőknél a vaginizmus problémaként és megoldásakor is érinti a partnert: a pszichoterápiás kezelés egyik formája lehet a párterápia, főként, mert a probléma mindenképp próbára teszi a kapcsolatot. Különösen szükség lehet rá, ha a háttérben párkapcsolati problémák húzódnak meg, és érdemes azt is tisztázni – mert bizony előfordulhat ez is –, hogy a jelenség csak egy partnerre fókuszálódik-e. A partner aktív közreműködésére a hüvely tágítását célzó gyakorlatoknál is szükség van: az örömteli szexuális élethez egymás fizikai megismerésére mellett a nehézségek közös megoldása pszichésen is elengedhetetlen.