Navigáció
Poll
Tartalom megosztás
A kutatások szerint számos oka lehet a hallásvesztésnek. Némelyek, mint az életkorunk (idősebbeket inkább érint), nemünk (férfiak körében gyakoribb), genetikai adottságok (öröklődő betegségek, pl. otoszklerózis) olyanok, amelyeken nem áll módunkban változtatni. Másokon azonban igen! Tudjuk, hogyan kezeljük a fertőzéseket, elkerülhetjük a zajos helyeket, melyek végzetesek lehetnek, figyelhetünk arra, hogy egyes gyógyszereknek halláskárosító mellékhatásaik vannak, ügyelhetünk rá, hogy ne sérüljön például ceruza, hajcsat stb. által ez az érzékeny és bonyolult szerv.
Két fő típusa van a hallásvesztésnek, attól függően, hogy melyik funkcionális rész károsodott. Az egyik esetben a hang nem éri el a belső fület, mivel a külső vagy középső részek eltömődtek vagy sérültek. Lehet az ok fülzsír, valamilyen folyadék a fülben, kilyukadt dobhártya, sérült fülcsontok vagy ritkábban rákos megbetegedés. A másik esetben a hang ugyan eléri a belső fül részeit, ám az képtelen a vett jeleket továbbítani az agy hangfeldolgozó részeihez. Ez utóbbinak oka lehet az idős kor, túl erős hang, vírusos megbetegedés. A hang ilyen esetekben nem csupán eltűnhet számunkra, de torzulhat, halkulhat, sőt bizonyos esetekben érzékelhetjük jóval erősebbnek is, mint korábban.
A hallásvesztés gyakorta oly lassan, oly fokozatosan jelenik meg, hogy jó ideig még csak észre sem vesszük. Máskor csupán egy pillanat műve, egy robbanás a közvetlen közelünkben, vagy más erős hang azonnal végzetes károkat okoz az érzékeny belső fülben. A hallásvesztés azonban (okoktól függően) nem minden esetben visszafordíthatatlan.
Bizonyos esetekben a hallásvesztést olyan fertőzések okozzák, melyek jól gyógyíthatók antibiotikumos kezeléssel, ám pl. egy súlyos középfülgyulladás esetén már inkább az operáció az, ami megoldást hozhat. A sebész más esetekben is segítséget jelenthet. Eltávolíthatók ekképp a fülzsír okozta "dugók", a tumorok, és helyrehozhatók, pótolhatók sérült hallócsontocskák, de a sérült vagy lyukas dobhártyát is meg lehet reparálni.
Ha mindezek mégsem segíthetnek, vagy ha valaki ódzkodik a késtől, akkor megfelelő segítséget nyújtanak a hallókészülékek. Sajnos nem mindenki él velük, aki tehetné, pedig e modern készülékek sokkal egyszerűbbé teszik a kommunikációt, újra élvezhetjük a zenét, s nem csupán olyan hangosan, amitől már másoknak károsodik a hallása. Ráadásul szemben az elmúlt évtizedek hallókészülékeivel , a mai eszközök már szinte teljesen észrevétlenül bújnak meg a fülben. E babszem méretű parányok mikrofont, erősítőt, fülhallgatót tartalmaznak, high-tech, mikrochipvezérelt változataik pedig már a megfelelő hangerőt és hangszínt is automatikusan állítják be, a környezet változásainak megfelelően.
Sajnos nem mindenkinek és mindig lehet megoldás a hallókészülék. Az apró erősítő hiába erősítené a hangokat, ha a belső fülben az elpusztult szőrsejtek és idegsejtek képtelenek azt az agy számára fogadható elektromos jelekké alakítani. Ezeket, úgy tűnik, egyelőre nem tudjuk pótolni. (Bár egy londoni orvoskonferencián már a mesterségesen tenyészthető fülsejtek lehetőségeiről is esett szó.) Ilyen esetekben egy különleges implantátum jelenthet megoldást. Az apró szerkezet valójában nem is hallókészülék: a bőr alá ültetve a hangokat elektromos jelekké alakítja, s azokat közvetlenül a hallóideghez juttatja, "kikerülve" a hallójáratot, valamint a középfület. Bár a készülék és az operáció nem éppen olcsó, ezen az úton olyanok is hallásélményhez jutnak, akiknek erre korábban esélyük sem volt.
| Ossza meg: |
| Kövessen minket: |
|
