Egészséges ember számára a naponta néhányszor történő vizeletürítés természetes folyamat, beilleszkedik életrendjébe és szinte észrevétlen biológiai funkció marad. E folyamat mögött azonban bonyolult ideg-izom rendszer, vagyis neuromuscularis szerkezet rejtőzik.
A nőknek csak igen kis része fordul orvoshoz ilyen jellegű panaszaival, mert az életkor természetes velejárójának tekintik. Nyugat-európai adatok szerint a stresszinkontinencia a lakosság öt százalékát sújtja, ez pedig – tekintettel arra, hogy főként a nők körében fordul elő –, Magyarországon több mint félmillió pácienst jelent.
Tudnunk kell azonban, hogy az inkontinencia közel sem csak a nőket érinti, a férfiak körében leggyakrabban a prosztataproblémák váltanak ki vizeletcsepegési gondokat.
A stressz-inkontinencia olyan, akarattól független vizeletvesztés, melynek oka, hogy a húgyhólyagban a vizelet nyomása meghaladja a húgycsőben lévő nyomást (miközben a hólyag izomzata nem húzódik össze), és emiatt köhögéskor, tüsszentéskor, vagy pl. futás közben – illetve minden olyan esetben, amikor a fokozódó hasűri nyomás következtében a hólyag zárófunkciója elégtelenné válik –, a vizelet elcseppen. Ez a jelenség csupán tünet, amelynek oka a medencefenék izomzatának ellazulása, illetve a azt képező izmok és inak működésének elégtelensége.
A panaszok főként szülés(ek) után és a menopauza környékén jelentkeznek nők esetében, férfiaknál pedig prosztata műtétet követően. Az előbbi esetben a medencefenék- és gátizom meg-, illetve túlnyúlása (a hólyagnyak lesüllyedése) a kiváltó tényező, míg az utóbbiban a hormonális változások (a húgycső nyálkahártyájának sorvadása, az ösztrogénhormon szintjének csökkenése) állnak a probléma hátterében.
A tünetek súlyossága az életmód mellett jelentkező vizeletvesztés mértéke szerint soroljuk be. Enyhe esetben „csak” köhögés, futás során, míg súlyosabb esetben már fekvő helyzetben, enyhe hasizom-összehúzódáskor is fellép a vizeletvesztés. A stressz-inkontinencia kezelése történhet a medencefenék és a gátizomzat erősítésével, tornájával (gátizomtorna), ennek eredménytelensége esetén pedig, mivel gyógyszeres alternatíva nincs, a műtéti beavatkozás elvégzése mérlegelendő.
Az intim területek edzése a medencefenék izomzatát erősítő gyakorlatokból áll. Nemcsak a vizeletcsepegés miatt érdemes ezeket végezni, hanem a hüvely izomzatának karbantartására, helyreállítására is, akár a szülés után közvetlenül, amikor a gátseb már nem fájdalmas. Szülés közben a gátizomzat és a hüvely izomzata sérülhet, csökken az izomtónus, ennek következtében pedig az izomzat összehúzódási képessége is – a húgycső kiegyenesedik.
A gátizomtorna a szexuális élet szempontjából is lényeges lehet, mivel szülés után a nők egy része e téren is zavarokkal szembesül. A fiatal korban megkezdett tornával a vizeletcsepegést igen sokszor meg lehet előzni, de a már kialakult tüneteket is tekintélyes számban csökkenti, esetenként megszünteti.
Az inkontinencia e típusa olyan akaratlan, de észrevehető vizeletcsepegés, mely intenzív és részben nem normális vizelési ingerrel jár együtt. Ez az inger kényszeríti a beteget, hogy amint jelentkezik, vizeljen, így az illető képtelen addig visszatartani vizeletét, míg a toaletthez ér. Az inkontinencián túl panasz még e típusnál a gyakori, rövid időközönként mutatkozó vizelési inger, noha a húgyhólyag valójában alig tartalmaz vizeletet. Okai lehetnek hólyagbeidegződési zavar, hólyagbetegségek, gerincvelőbetegség. Kezelése elsősorban gyógyszeres, de a gátizomtorna is segít.
Ebben az esetben mindkét csoport tünetei előfordulhatnak, kisebb-nagyobb arányban: erőlködéskor jelentkező vizeletvesztés, kényszerítő jellegű, gyakori vizelési ingerré, éjszakai vizelési panaszokkal, stb.
Az a beteg, akinek kellő ismeretei vannak a vizeletinkontinenciáról, felismeri, hogy „betegsége” főként azért jelent kellemetlenséget, mert higiénés zavarokat okoz, s az emberek közti helyzetét teszi lehetetlenné. Szerencsére elmondható, hogy minden, velejáró kellemetlenség ellenére, a kezelési módok, segédeszközök sokfélesége folytán, az inkontinencia ma már nem sorscsapás, hanem jól befolyásolható betegség.
A diagnosztika és a kezelési lehetőségek széles skálája mellett sajnos vannak olyan esetek, melyek egyéb segítséget is igényelnek. Ezek a betegek segédeszközökre szorulnak, hogy higiénés és szociális gondjaik elviselhetővé váljanak. Az inkontinencia segédeszközei recept nélkül is kaphatók (pl. különféle betétek), melyek felhasználásáról a házi- és szakorvosoktól kapható szakszerű felvilágosítás.
szülész-nőgyógyász