Vörös és fehér: a leukémia
leukémia, leukémia tüneteiMitől rosszindulatú a fehérvérűség?
Normálisan a vérben fehérvérsejtek, vörösvértestek és vérlemezkék (trombociták) vannak mint alakos elemek, s a vérsavóval együtt ezek adják a teljes vért. A vérsejtek nagyrészt a csontvelőben, kisebb mértékben a májban termelődnek.
A fehérvérsejteknek több formája ismeretes: a granulociták, melyek nagyobbak, karéjos magjuk van, és a sejtnedvben különböző színűre festődő rögöcskék láthatók; illetve a limfociták, melyek kisebbek, relatíve nagy, szabályos, kerek, sötét magjuk van. Ezek a vérbe kerülő érett ("öreg") sejtek. A csontvelőben a termelődés egy közös őssejtből indul, majd a "fiatal" sejtek sok fokozaton keresztül átalakulnak, megkisebbednek, s megöregedve képesek teljes funkciójuk ellátására a keringésben.
Kóros körülmények között a sejtek osztódása felgyorsul, illetve károsodik. Sokkal több fehérvérsejt termelődik, ezek kiszorítják a csontvelőből a vörösvértestek és vérlemezkék termelődését, fiatal fehérvérsejt-alakok jutnak ki a keringésbe. Ezek okozzák a tüneteket.
A leukémiákat annak alapján csoportosíthatjuk, hogy melyik sejtvonal osztódása károsodott – mieloid vagy limfoid sejtek –, illetve hogy milyen gyorsan játszódnak le a folyamatok: a betegség lehet akut vagy krónikus. Gyermekkorban többnyire az akut típusok fordulnak elő, ezek közül az akut limfoid leukémia a leggyakoribb, de szerencsére ez a legjobb prognózisú is. Ritkábban, a leukémiás esetek 10-15%-ában fordul elő akut mieloid leukémia, aminek több formája ismert annak megfelelően, hogy mely sejttípust érint. A betegség gyermekkorban ritkábban előforduló típusa a krónikus mieloid leukémia.
Számos apró, sokszor egészen banális tünet jelezheti, hogy a vérképzéssel baj van. Leggyakoribb, hogy a gyermek sápadttá, fáradékonnyá válik, mivel a vörösvérsejtek termelődése lecsökken, kiszorul a csontvelőből. A vérlemezkék képződésének hasonló károsodása következtében a véralvadás károsodik. Trombociták hiányában apró, pontszerű vérzések láthatók a bőrön, először a lábon (nagyobb nyomás, gyakoribb sérülési lehetőség) és a nyálkahártyákon (szájban stb.). A fehérvérűségben szenvedő gyermek a rossz fehérvérsejt-funkció következtében hajlamosabb a fertőzésekre, mivel nem tud ellenük védekezni. Alkalmanként szembetűnő lehet a nyaki nyirokcsomók, máj, lép (has) megnagyobbodása is. Gyakran kezdődik a betegség lábfájdalommal.
A fenti tünetek azonban lehetnek csupán az egyoldalú, vasszegény táplálkozás, vírusfertőzés, serdülőkori gyors csontnövekedés következményei is. Ezért mindenki megnyugtatására forduljunk orvoshoz, mert egy vérkép eldöntheti, hogy szükségese a további kivizsgálás vagy csak átmeneti panaszokról van szó.
Mivel a kezelésnek a gyorsan osztódó fehérvérsejteket kell elpusztítania, amíg nincs szelektív gyógyszer, sok más sejt is áldozatául esik a terápiának. Ilyenek a hajhagymák (ezért veszítik el a hajukat a citosztatikus kezelésben részesülők), a bélnyálkahártya sejtjei (hasmenés jelentkezhet, romlik a tápanyagok felszívódása), a többi vérsejt (vörösvértestek – vérszegénység; vérlemezkék – apróbb bevérzések; fehérvérsejtek – fokozódik a fertőzésekre való hajlam). Szteroid adása következtében a gyermek meghízik, arca jellegzetesen kerek lesz, megemelkedik a vérnyomás és a vércukor értéke. Ezeket gyakran kell ellenőrizni, hogy ne kerüljenek kóros tartományba. A kezelések hányingert okoznak, melyet egyre hathatósabb szerekkel igyekeznek csökkenteni.
A legveszélyesebb a beteg számára, ha valamilyen fertőzés éri, tehát ezt kell kivédeni. Sokszor a legmodernebb antibiotikumok sem képesek megmenteni a károsodott immunrendszerű egyént. Ezért kell elkülöníteni a kezelés alatt álló leukémiás gyermeket mind a külvilág fertőzéseitől (csak a szülei látogassák, egy darabig ne menjen óvodába, iskolai közösségbe), mind a kórházi kórokozóktól (a kezelés befejeztével a beteg jó, ha hazamegy, s csak ellenőrzésre jár be az orvos által meghatározott időpontban a szakintézetbe).
Bizonyos fajta leukémiában a csontvelő-átültetés is szóba jöhet mint terápiás lehetőség. Ilyenkor meg kell keresni az alkalmas donort (aki adja a csontvelőt); ez lehet testvér, szülő, unokatestvér vagy idegen személy is, de igen szigorú kritériumoknak kell megfelelnie. A transzplantáció előtt a leukémiás betegnek gyakorlatilag az összes vérsejtjét elpusztítják, hogy beteg sejt ne maradhasson a szervezetében, s az idegen csontvelőt befecskendezik a keringésébe.
Sajnos előfordul, hogy ilyenkor a csontvelői sejtek megtámadják a szervezetet, mert idegenként ismerik fel a beteg sejtjeit, ami akár a páciens halálát is okozhatja. Csontvelő-transzplantációt csak különlegesen steril körülmények között lehet elvégezni.
Ha a diagnózist mihamarabb sikerül felállítani, és az erélyes kezelés azonnal elkezdődik, a leukémiás betegnek egyre jobb esélye van a túlélésre. A kezelés végeztével a mellékhatások megszűnnek, a haj ismét kinő. A tapasztalat szerint azok, akik természetgyógyászhoz fordulnak, sajnos mind rontják a gyógyulási esélyüket! Esetleg kiegészítő szerepe lehet a fehérvérűség kezelésében a természetgyógyászok által ajánlott "immunerősítőknek", de az alapvető kezelést szakképzett onkológus-hematológus végezze!
A betegnek, szüleinek, hozzátartozóinak nagy lelki megrázkódtatást jelent a betegség felismerése, hosszadalmas gyógyítási folyamata, ezért sokszor pszichés támogatást is igényelnek. Csak együttes erővel lehet sikeres a vérrák kezelése!