Mellműtétre sor kerülhet kozmetikai okból vagy betegség miatt. A nők rosszindulatú daganatai között az emlőrák a leggyakoribb, de ma már szerencsére a jól gyógyítható rákfélék közé tartozik. A leghatékonyabb gyógymód a rákos folyamat kialakulásának megelőzése, amelyet a mell önvizsgálatával és a rendszeres szűrővizsgálattal érhetünk el. A mellműtét a betegség stádiumától függően az emlő egy részének vagy teljes egészének, a hónalji nyirokcsomóknak, esetleg a mellizmoknak az eltávolításával járhat.
A műtét utáni első napok – amelyeket még különben is maximálisan biztonságos környezetben, a kórházban tölt a beteg – általában jó közérzetben, megkönnyebbült hangulatban telnek. Később jelentkezik csak a fájdalom, a betegnek kényelmetlenné válnak a csövek és szívóeszközök, az emlőt tartó terjedelmes kötés is.
Már ekkor rendkívül fontos a beteg megfelelő pozícióban történő fektetése. Karját és könyökét ajánlatos a váll magasságában elhelyezni a megfelelő vénás és nyirokkeringés biztosítására, a nyirokpangás megelőzésére. Ennek érdekében már a kórházban limfodrenázs masszázs, torna és az operált oldal fizikoterápiás kezelése alkalmazható. Megfelelő szakember segítségével a fizikoterápiás kezelés a beteg otthonában is megoldható, a gyógytornát pedig feltétlenül folytatni kell.
Ha a mellműtét során az implantátumot bőséges szövet alá helyezik, akkor a felépülés gyors, és mindössze 2-3 napos kórházi tartózkodásra lehet számítani. Lebenyes rekonstrukció esetén a mozgást és az aktivitást általában jobban korlátozzák. A dréneket (folyadékelvezető csöveket) a 4-5. napon távolítják el, és ezután lehet a hazatérésre számítani. Az izom- és zsírszövet nagyobb érintettsége esetén hosszabb ágynyugalomra van szükség.
Már az ágyban fekvés idején figyelni kell a hatásos és mély lélegzésmódra. A mellkasfali metszés, a szorító kötés, a fájdalom és a félelem miatt felületes, lassú vagy éppen túl gyors légzés, köhögési képtelenség, nehézlégzés alakulhat ki, amely a tüdőgyulladás veszélyét is hordozza. Ha a mellkasi kötést túl szorosnak találjuk, jelezni kell az orvosnak. A beteget megtanulhatja, hogyan rögzítheti tenyerével a műtéti területet a légzési gyakorlatok és a köhögés ideje alatt. A légzés az esetleg elrendelt spirométer segítségével ösztönözhető. Fontos, hogy a beteget mihamarabb járjon.
Figyelni kell a műtéti terület megfelelő vérellátására. Nem feszül-e a műtéti terület, nem mutatkozik-e indokolatlan duzzanat, nincs-e vérömleny, nincs-e bőrelszíneződés, ami az átültetett emlőbimbó elhalásának kezdetét jelentheti. Mellműtét után kb. egy hétig kell a könyököt az oldalunk mellett tartani, ezzel védhető a műtéti terület. Helyezzük a betegágy közelébe a szükséges tárgyakat, hogy kíméljük az operált oldalt a túlzott nyújtózkodástól, gyakori hajlítgatástól, később a cipeléstől.
A tisztálkodásra, testápolásra, bőrvédelemre különösen ügyelni kell. Mindennap le kell zuhanyozni, viszont a kádfürdő, az „áztatás" kerülendő. Zuhanyozás után a bőrt testszerte gondosan szárazra kell törölni és testápolóval kezelni. A száraz vagy viszkető bőrre kukoricakeményítőt használhatunk.
Gyulladt területen kerülni kell a hintőpor, parfüm, olajos krém vagy kenőcs, de még a testápoló használatát is. Kefét a bőrre lehetőleg ne, csak a körömhöz használjunk. A beteg végtagot óvni kell minden olyan behatástól, amely a meleg révén gyulladást válthat ki (például szolárium vagy nagyon erős napsütés, szauna, forró fürdő stb). A műtéti területet szárazon kell tartani, gyakran szükséges levegőztetni. Amilyen gyakran csak lehet, a beteg emelje meg emlőjét, áramoltassa a levegőt, legyezzen.
A megfelelő ruházkodás nemcsak fizikai, de pszichés szempontból is nagy jelentőséggel bír. A beteg viseljen kényelmes ruhát, semmi ne legyen szoros, ne nyomjon és ne vágjon be, főleg ne a melltartó, de még az óra vagy a gyűrű sem. A szoros holmik gátolják a megfelelő vér- és nyirokkeringést, ami nyiroködémához vezethet.
A megfelelő melltartó kiválasztása és viselése mind a részleges emlőeltávolítás, mind az esetleges későbbi emlő-helyreállító műtét után rendkívül fontos. A melltartónak rögzítenie, védenie és támasztania kell az érintett területet, ugyanakkor hozzá kell járulnia a külső megjelenés harmóniájához. Az emlőbimbó irritációjának és berepedésének megelőzése érdekében ajánlatos nagyobb kosarú melltartót használni, a mellbimbót puha betéttel vagy textíliával fedni, és jobb kerülni a dróttal merevített melltartót.
Az emlőműtétek utáni pszichés rehabilitáció fontos eszköze a külső protézisek használata. Az ideiglenes protézis vattából, szivacsból készülhet, ezt a beteg a sebgyógyulás befejeztéig, mintegy 4-6 hétig viselheti. Később olyan külső protézist kell választani, amely a megmaradt emlőhöz nagyságában, formájában és súlyában hasonló. Ez mind kozmetikailag, mind statikailag biztosítja a testi-lelki rehabilitáció feltételeit.
Az állandó protézisek lágy szilikon-alapanyagból készülnek, amelyet bőrbarát fóliaborítás vesz körül. Színük megegyezik a bőrszínével, súlyuk, tapintásuk a természetes mellhez hasonló. Speciális melltartóba helyezve viselhetők, vagy ragasztásos megoldás esetén közvetlenül a testhez is rögzíthetők.
Az emlőrekonstrukción átesett betegnek tudniuk kell, mit várhatnak a műtéttől. A természetes mellet méretben, formában és körvonalakban tökéletesen utánozni nem lehet. Közvetlenül a műtét után a mell megduzzad, elszíneződik, és általában a mellkasfalon a normálisnál magasabban helyezkedik el. Fontos tudni, hogy ez az állapot időleges. A rekonstruált mell általában addig nem válik szimmetrikussá, míg az implantátum körüli szövet vagy izomlebeny feszül. Kiformálódása az egész felépülési folyamat során tart, és összességében 3-6 vagy akár több hónapot is igénybe vesz.
A rendszeres gyógytorna nélkülözhetetlen! Feltétlenül az otthonápolási szolgálat szakemberének kell betanítania az operáló orvos tanácsai alapján, ezután a beteg – Időnkénti ellenőrzés mellett – önállóan végezheti. Tükör előtt kell végrehajtani, minden mozdulatot ellenőrizve. Eleinte kissé fájdalmas lehet, ezért lassan és rövid ideig kell gyakorolni, kerülve a görcsös, erőltetett mozgást. Fokozatosan kell növelni a gyakorlás idejét és a tempót. Ebben, valamint a könnyed, lendületes mozgás elérésében sokat segíthet a zene.
Az idő és a gyógyulás előrehaladtával a torna a beteg mindennapjainak elemévé és örömforrásává válik. Ugyanígy az öltözködés, a szabad levegőn végzett mozgás, séta, az emberek társasága. Az otthoni ápolás során a fizikai segítségadás mellett nagyon sok figyelmet kell fordítani arra, hogy a beteg tudatosan élje meg állapota javulásának legkisebb jeleit is. Örüljön újra az életnek, értékelje annak minden apró örömét. A jóleső nyújtózást is, amelyet immár újra el tud végezni.
További információ: www.mellmutetutan.hu