Navigáció
Poll
Tartalom megosztás
A húgyúti kövek keletkezése szempontjából az egyik legfontosabb tényező, hogy a vizeletben megnövekszik bizonyos oldhatatlan anyagok kiválasztása. Ilyen lehet a vizelet megnövekedett kalcium-, oxalát-, húgysav- vagy cisztinkoncentrációja. A fokozott vizeletkalcium-ürítés oka az esetek 30-40%-ában ismeretlen, ugyanakkor számos megbetegedés és állapot egyik megnyilvánulási formája lehet. Kóros vizeletkalcium-ürítést okozhat többek között a mellékpajzsmirigy túlműködése (a kalciumkövek 5-6%-áért felelős), a D-vitamin-túladagolás vagy extrém mennyiségű kalcium bevitele a szervezetbe (pl. tejtermékekkel, kalciumtartalmú gyógyszerek túlzott szedésével), sőt, a mozgásszegény életmód is.
A húgyúti kövek több mint fele kalcium-oxalátból vagy kalcium-oxalát és foszfát keverékéből áll. Az oxalátürítés oka leggyakrabban ismeretlen, de fontos tudni, hogy nagy mennyiségű oxalátot lehet a szervezetbe bevinni tea, kakaó, spenót, répafélék, rebarbara, petrezselyem, dió és legfőképpen C-vitamin túlzott fogyasztásával. A fölös mértékű húsfogyasztással, esetleg különféle daganatos megbetegedéssel is összefüggésbe hozható a húgysavkövesség és a köszvény.
Szintén elősegíthetik a kőképződést a vizelet bizonyos fizikai változásai. Ha vegyhatása savas irányban tolódik el, a szerves anyagok (pl. húgysav, cisztin) könnyebben kicsapódhatnak. Lúgos vegyhatású vizelet esetén pedig a foszfátsók kicsapódása következhet be. A vizeletben található ún. kőképző magok (mint például a húgysavkristályok) vagy véralvadékok, elhalt szövetdarabkák és baktériumtelepek is előidézhetik a vesekőképződést. A vesék veleszületett vagy szerzett rendellenességei (szivacsvese, patkóvese, vesekelyhek károsodása) úgyszintén kőképződésre hajlamosítanak.
A vesemedencében vagy a vesekelyhekben megrekedt kisebb-nagyobb kövek gyakran tünetmentesek, így a betegek számára sokáig észrevétlenek maradhatnak. Ha azonban a kő vizeletelfolyási zavart okoz, igen heves deréktájéki fájdalom, görcs léphet fel. A panaszokat gyakran kísérheti vérvizelés, de előfordulhat, hogy a beteg hányingerről, hányásról, haspuffadásról számol be, ami tévesen valamilyen tápcsatornával kapcsolatos megbetegedésre terelheti el a figyelmet.
A húgyvezetékben elakadt apró kövek a húgyvezeték görcsös összehúzódását váltják ki, ami igen intenzív, kólikaszerű fájdalommal jár. Gyakran a fájdalom a deréktájékról kiindulva a húgyvezeték lefutásának megfelelően az alhasba, a combok belső felszíne, a herék vagy nagyajkak felé sugárzik ki. Nemritkán az elakadt kövek okozta heves fájdalom, a reflexesen kialakuló bélhűdés, a hideg verejtékezés, elsápadás a vizsgáló orvos figyelmét akut hasi katasztrófa lehetőségére irányíthatja.
A húgyhólyagban elhelyezkedő kőre vagy kövekre a gyakori vizelési inger, vizelési nehézség hívhatja fel a figyelmet. Ha a húgycsövet a kő teljesen elzárja, a vizelés természetesen elakad. A kövek okozta vizeletelfolyási akadály miatt keletkező vizeletpangás pedig kedvező helyzetet teremt a baktériumok elszaporodásának és lázzal, hidegrázással járó húgyúti infekcióknak.
A vesekövesség diagnózisának felállításában – a jellegzetes panaszok és tünetek mellett – segítséget nyújt a vizeletvizsgálat. Köves megbetegedésre hívhatják fel a figyelmet a vizeletben akár szemmel is, vagy csak mikroszkóppal igazolható vérnyomok, a vizeletüledékben kimutatható kristályos vagy gyulladásos elemek. A legtöbb húgyúti kő, de különösen a kalciumtartalmúak, már a hagyományos röntgenvizsgálattal is kimutathatók.
Napjainkban a rutinszerűen végzett hasi ultrahang- és CT-vizsgálat nemcsak a köveket tudja észlelni, hanem információt nyújt a vese nagyságáról, alakjáról, elhelyezkedéséről, valamint a kövek okozta vizeletpangásról, a vese üregrendszerének és a húgyvezeték kitágulásáról. Speciális problémák esetén kontrasztanyagos röntgen- vagy izotópvizsgálat segítségével kaphatunk információkat.
Vizeletelfolyási akadályt nem okozó, fertőzés szövődményével nem járó kicsi kő általában nem igényel speciális kezelést. Leggyakrabban ezek a kis kövek külső beavatkozás nélkül távoznak. A spontán módon nem távozó záróköveket régebben még legtöbbször műtétileg távolították el. Ma már egyre jobban elterjedt az úgynevezett ultrahangos zúzás (extrakorporális lökéshullám-kezelés, ESWL), amely a legtöbb beteget megkíméli a beékelődött kövek endoszkópos nyílt műtétjétől, feltéve, ha a kövek a vesemedencében vagy a húgyvezeték felső szakaszán vannak. Ezt az eljárást általában az 1 cm-nél kisebb kövek esetén használják.
Nagyobb kövek eltávolítását perkután nephrostomiával (bőrmetszésen át egy vékony, csőszerű eszközzel hatolnak a vesemedencébe), mechanikus, ultrahangos vagy lézeres kőzúzással érik el. Ma már csak igen ritkán kényszerülnek a teljes vese eltávolítására, a nephrectomiára. Maguktól is távozik a húgyvezetékben elakadt kisebb kövek 70-80 százaléka, ha a húgyvezeték görcsét gyógyszerekkel oldják, és bő folyadékbevitellel segítik a vizeletkiválasztást. Amennyiben a kő spontán nem távozik, itt is alkalmazható a lökéshullám-kezelés. A húgyvezeték alsó szakaszán elakadt kövek pedig hólyagtükrözés révén, a húgyvezetékbe alulról feljuttatott endoszkópos eszközzel lehetséges.
A már kialakult nagyobb kövek az úgynevezett konzervatív vagy gyógyszeres kezeléssel legtöbbször nem oldhatók fel. Az ürített kövekből történő pontos kőanalízis segítségével azonban mód nyílik a kőképződésre hajlamosító anyagcsere-defektusok feltárására, e betegségek gyógyszeres, diétás vagy egyéb speciális kezelésével pedig a további húgyúti kőképződés megelőzésére.
| Ossza meg: |
| Kövessen minket: |
|
