Az egész világon végigsöprő gazdasági válság 1930 és 1933 között súlyos helyzetet teremtett az Egyesült Államokban. José A. Tapia Granados és munkatársai most megvizsgálták, hogy milyen módon és mértékben változtak ebben, a „Nagy Depressziónak” is nevezett időszakban az egészségügyi viszonyok, az életkilátások.
Az átfogó tanulmányban meglepő adatok olvashatók. Az 1929-tól 1932-ig terjedő időszakban mind a férfiak, mind a nők várható élettartama 57,1 évről 63,3 évre növekedett a fehér és fekete bőrűeknél egyaránt. A halálozás mértéke valamennyi korcsoportban kifejezetten csökkent. Az is egyértelmű változás volt, hogy ezekben az években az egészségügyi helyzet általánosan javult.
Az eredmények még elgondolkoztatóbbak, amikor azokat a gazdasági fellendülés éveihez hasonlították. A múlt század elejének gazdaságilag jó időszakában, a korai húszas években, illetve a nagy depresszió lezajlását követően a halálozás lényegesen fokozódott.
A válság kritikus éveiben a halálozás csak egyetlen okból növekedett: sokkal többen lettek öngyilkosok, mint az előző években.
A kutatók eredményeik magyarázatára több elméletet is fölsorakoztattak. Gazdasági növekedéskor a munkahelyeken a munka tempója gyorsul, a munkáltatók sokkal többet kívánnak meg az alkalmazottaktól, akik ezért gyakorta túlóráznak, és növelik a teljesítményt. Ez fokozott stresszel jár, ami legtöbbször a dohányzás és az italozás fokozódását is maga után vonja.
A fellendülés éveiben gyakoribb a munkahelyi baleset is. Ezt a kutatók azzal magyarázzák, hogy sok, gyakorlatlan ember áll munkába, akik könnyebben szenvedtek balesetet. A feszített munkatempóban élők általában kevesebbet pihennek, ami szintén növeli a gazdaság fölfutásának veszélyeit. Válságban a lakosság mérhetően többet alszik, és a közhittel ellentétben az emberek ilyenkor kevesebb cigarettát és alkoholt fogyasztanak, mint a jómódú időszakban – ez pedig jót tesz az egészségnek.