Navigáció
Poll
Tartalom megosztás
Az Alzheimer-kór, amely a központi idegrendszer progresszív mentális hanyatlással járó megbetegedése, az elbutulás legelterjedtebb formája; jelenleg 35 millió embert érint világszerte. Az elkövetkezendő évtizedekben a lakosság öregedésével párhuzamosan a kór egyre nagyobb problémát jelent majd.
A gyógyszerek némiképp enyhítik a tüneteket, ám a betegek fokozatosan elveszítik emlékezőtehetségüket, képtelenné válnak arra, hogy eligazodjanak a világban, és ellássák magukat.
A Kings College London pszichiátriai intézetének kutatói a fehérjékkel foglalkozó tudományág, a proteomika módszereit alkalmazták, amely a proteinek szerkezetét, biológiai funkcióit, térbeli és időbeli változásait, valamint a molekulák és környezetük közötti kölcsönhatásokat vizsgálja.
A kutatások első fázisában 95 beteg vérében elemezték a klaszterin szintjét, s kimutatták, hogy a fehérje felszaporodása körülbelül egy évtizeddel megelőzte az Alzheimer-kórra jellemző agyi elváltozások megjelenését.
„Az agyi elváltozások megjelenésekor azonban a betegek még tünetmentesek voltak. Ez azt jelenti, hogy a fehérje már a betegség igen-igen korai szakaszában felszaporodik olyan pácienseknél, akiknél majd valamikor a későbbiekben kialakul a kór” – magyarázta a kutatásokat irányító Simon Lovestone.
A vizsgálat második fázisában 700 további személynél, köztük 464 Alzheimer-kórban szenvedő betegnél vizsgálták a vér klaszterinszintjét, és sikerült kimutatniuk az összefüggést a magasabb fehérjeszint és a kórlefolyás súlyossága, a folyamat előrehaladási sebessége, valamint a memóriáért felelős agykérgi terület sorvadása között.
Mint Lovestone kiemelte, nagyon sok munka vár a kutatókra, míg kifejlesztik az orvosi gyakorlatban alkalmazandó diagnosztikai tesztet. A következő egy évben egy jobb teszt megalkotására törekednek, mivel a mostani alkalmazása nehézkes, és ezután egy nagyobb csoportot vonnak be a kutatásokba, hogy megbizonyosodjanak: a vizsgálati módszer valóban hatékony.
| Ossza meg: |
| Kövessen minket: |
|
