Navigáció
Poll
Tartalom megosztás
A komputertomográfia a klasszikus röntgeneljárás továbbfejlesztése. Lényege, hogy a röntgensugárral történő számítógépes rétegvizsgálat során a CT-kép, a hagyományos felvételektől eltérően, az emberi testet hossztengelyével merőlegesen, haránt metszeteiben mutatja, mindezt átfedések nélkül. Az eljárást az 1970-es években egy dél-afrikai-amerikai fizikus, Cormack, és egy brit mérnök, Hounsfield alkotta meg, munkájukat orvosi Nobel-díjjal jutalmazzák. Az első klinikai CT-vizsgálatra 1972-ben kerül sor. A vizsgálati módszer pár éven belül a radiológia (képalkotó diagnosztika) legértékesebb diagnosztikai eljárásai közé tartozott. Bevezetésük óta a készülékek gyors technikai fejlődésen mentek keresztül, főleg, ami a képminőséget és a felvételi időt illeti.
A komputertomográf egy nagy teljesítményű röntgencsőből és egy képrögzítő rendszerből, azaz detektorból áll. A vizsgálat alatt az egymással szemben elhelyezkedő mindkét komponens a vizsgált személy körül forog, és több oldalról felvételeket készít. Egy forgás alatt akár 128 „szeletet” is feltérképez. A röntgencső egy vékony, síkszerű röntgensugárnyalábot bocsát ki, ami keresztülhatol a testen és annak eltérő struktúráinak megfelelően (bőr, zsír, izom, csont, szervek) különbözőképpen nyelődik el. A röntgencsővel szemben elhelyezkedő detektorok jelekként fogják az elnyelt sugarakat, majd elektronikus jellé alakítva kiértékelés céljából a számítógépnek továbbítják azokat.
A szkennelés (felvétel) ideje alatt a röntgencső és a detektor a pácienshez képest folyamatosan változtatja a helyzetét, így minden vizsgált „réteg” különböző irányból (projekciók), lesz látható. A felvételeken nincsenek átfedések. A számítógép az egyes projekciókat képernyőn vagy röntgenfilmen megjeleníthető és kiértékelhető képpé dolgozza fel.
Ha vizsgálat során röntgen-kontrasztanyagot is használnak, a képek még élesebbek lesznek.
A jó képminőség eléréséhez a páciens sikeres közreműködésére is szükség van: a vizsgálat ideje alatt pontosan kell követnie az elhangzó levegővételi utasításokat, mivel sok szerv ki-és belégzéskor „eltolódik”.
CT használata nagyon sok esetben indokolt. A legfontosabb alkalmazási területek:
• Koponya-CT: Vérzés gyanúja, kitágult véredények, agydaganat, agyi ödéma, agyvérzés, koponyatörés gyanúja, egyéb degeneratív vagy időskori elváltozás esetén.
• Teljes test CT-vizsgálata: Tumorok, ciszták keresése, diagnosztizált tumorok monitorozása, belső szervek elváltozásainak vizsgálata (pl. máj, lép, hasnyálmirigy, vesék) céljából.
• Ízületek, csontok CT-vizsgálata: Porckorong-elváltozások keresése, oszteoporózis diagnosztizálása, csonttörések és egyéb degeneratív elváltozások diagnosztizálása.
• Kardio-CT/Szív-CT: Szív-CT-vel lehetővé válik a szívkoszorúér elváltozásainak háromdimenziós ábrázolása. Kezdődő arterioszklerózis jeleként megjeleníthetők meszesedések, lerakódások.
• CT-kolonográfia: A belek CT vizsgálatával polipok és daganatok ismerhetők fel.
A vizsgálatra asztalon, a páciens fekvő helyzetében kerül sor. A vizsgálat elején az asztal a CT-gépbe tolódik. A személyzet a vizsgálat idején nem a vizsgáló helyiségben, hanem a szomszédos leletezőhelyiségben tartózkodik, és hangszóró segítségével tart kapcsolatot a beteggel. A páciensnek nyugodtan, ellazultan kell feküdnie, és a személyzet levegővételre adott utasításait pontosan be kell tartania. A vizsgálat ideje a vizsgált területtől és a CT-készülék teljesítményétől függően pár perctől fél óráig terjed.
A CT-vizsgálat a röntgensugár-terheléstől eltekintve veszélytelen és fájdalommentes. Kontrasztanyag alkalmazásakor egyes páciensek melegérzetről számolnak be, ami gyorsan elmúlik. Kontrasztanyaggal szembeni érzékenység (tüsszentési inger, szédülés, rosszullét, fejfájás) nagyon ritkán fordul elő, ezekben az esetekben gyógyszer alkalmazása jelenti a megoldást. Ritkán az is előfordulhat, hogy a kontrasztanyag befecskendezésének helyén égő érzés, fájdalom jelentkezik.
| Ossza meg: |
| Kövessen minket: |
|
