Ott rontjuk el, hogy az összes félelemnek búcsút akarunk inteni szélsőséges módon, és nem megfelelően reagálunk a vészhelyzetekre. Ez azt jelenti, hogy bizonyos mértékű félelemre szükségünk van. Gondoljunk azokra az emberekre, akik nem rendelkeznek idegvégződéssel és nem veszik észre, ha megsérülnek, így idővel az is előfordulhat, hogy amputálni kell végtagjaikat. Szóval bizonyos mennyiségű fájdalomra, félelemre jelzésként szükség van.
A másik problémát az jelenti, hogy a félelemtől azt várjuk, hogy biztonságos érvekkel megnyugtasson minket és így elmúljon a félelemérzet. Azonban a félelem sosem fog elmúlni. Meg kell tanulnunk azt megkérdőjelezni. Hiszen nem az a bátor, aki nem fél, hanem aki bele mer menni a félelembe, hogy megértse annak hatásmechanizmusait, és hogy miért hozta azt létre. Ha valamitől nem félünk, akkor nem nagy kunszt azt véghezvinnünk, igaz? Ha pedig félünk, akkor ne azt várjuk, hogy a félelem megnyugtató magyarázatot adjon számunkra, hanem vonjuk azt kétségbe.
Mert a félelem dolga, hogy félelmetes legyen, és nagyon jól végzi a dolgát. Ő sosem lesz megnyugtató. Emellett nem szabad, hogy a helyzetben megélt félelem irreális legyen a helyzethez képest. Gondoljunk azokra, akik öngyilkosok lesznek, ha nem sikerül az érettségi. Pedig az érettségin nem az életünk múlik, de ők mégis úgy élik meg.
Mit sütsz kis szűcs, csak nem félelmet?
Sok esetben nem is vesszük észre, hogy a félelem megjelenik életünkben, mert már megszokottá vált, mondhatnám azt is, hogy természetes hatásmechanizmusként funkcionál. És ezután racionális indokkal megmagyarázzuk, hogy miért ez a normális reakció. „Azért vagyok ideges, mert az a hülye apád felidegesített.” Az „apád” szó helyére tetszőlegesen más szó is beilleszthető, és a kedves olvasó is bizonyára érzi, hogy maga a mondat sántít egy picit. Hiszen akiben nincs idegesség, azt hogyan lehet felidegesíteni? Kihozni belőle azt, ami nincs is benne?
Emellett a félelem sok esetben agressziót szül. Mikor az utcán két ember majdnem összekoccan, azért lesz agresszív és támadó, mert kizökkentették egymást és ezáltal úgy érzik, nem tudják kezelni a helyzetet. Kilendültek a rutinból, és ez félelemmel tölti el őket. Erre pedig az adekvát válasz: Mr. Félelem. Elég félelmetes, igaz?
A világ nyitva várja önt a megoldásokkal, de…
Az információ korba léptünk, viszlát kedves ipari kor. A veszély azonban fennáll, hogy túl sok, nem megfelelő információ áraszt el minket. Így a vízszűrő mellé egy információszűrőt is javaslok aktív használat gyanánt. Hiszen a fél tudás a nem tudásnál is veszélyesebb. Rengeteg klassz segítő és módszer áll rendelkezésünkre. Azonban mindenki más stílust, megoldást preferál. Ezáltal színes világban élünk. Ezért fontos, hogy a számunkra legmegfelelőbb módszert használjuk, és mi döntsük el, hogy melyik eszköz nyújt segítséget és ne azért válasszuk azt, mert csak azt tudják nekünk felajánlani. Autót sem úgy választunk, hogy éppen milyen típusú és színezetű van a szalonban, ugyebár? Sok sikert a megvalósításhoz.
www.keresztesattila.hu