Az Amerikai Szív Társaság éves találkozóján ismertetett vizsgálatban 140 túlsúlyos vagy elhízott nő vett részt, akik közül véletlenszerűen választották ki, hogy ki milyen fogyókúrás módszert kövessen: az alacsony szénhidráttartalmú Atkins, a szinte semmi zsírt nem engedélyező Ornish, a kevés zsírt megengedő LEARN vagy a kiegyensúlyozottabb Zone diétát. Mintegy száz nőnél egy speciális DNS-tesztet is elvégeztek.
A tesztet egy massachusettsi székhelyű géndiagnosztikai cég fejlesztette ki, és 149 dollárért (mintegy 29 ezer forintért) kapható az USA-ban. A teszt három, az anyagcserét befolyásoló gén mutációját mutatja ki: az FABP2, a PPARG és az ADRB2 jelű génekét.Az egyik vizsgált gén a zsír bélből való felszívódását befolyásolja. Azoknál az embereknél, akik ennek a génnek egy adott változatát hordozzák, több zsír szívódik fel az ételből, ezért a fogyáshoz nekik érdemes kerülniük a nagyobb zsírtartalmú ételeket. A teszt gyártója szerint az amerikaiak 39 százaléka tartozik ebbe a csoportba.
Egy másik – az emberek 45%-ára jellemző – gén a szervezet inzulintermeléshez köthető válaszát szabályozza. A szénhidrátok, például a cukor és a fehér liszt az adott génváltozattal élő emberek szervezetét arra ösztönzik, hogy többet tároljanak zsír formájában az így bevitt energiából.
Az emberek 10-16 százaléka mindkét génváltozatot hordozza, ezért ők a bevitt zsírok és a a szénhidrátok mennyiségét is kénytelenek alacsonyan tartani, ha nem akarnak hízni vagy fogyni kívánnak.
A vizsgálat eredményei szerint egy év elteltével azok a nők, akik a genetikai típusuknak leginkább megfelelő diétát alkalmazták, testtömegük 5,3 százalékától tudtak megszabadulni, míg azok, akiknél nem egyezett a típus a diétával, csak 2,3 százalékot fogytak – közölte Christopher Gardner kutatásvezető, a kaliforniai Stanford Egyetem munkatársa.
Ha tehát egy diétás módszer a legnagyobb kitartás ellenére sem válik be, érdemes lehet más módszerrel próbálkozni – előbb-utóbb csak rábukkanunk a számunkra leghatásosabbra.