A kimerültség, a túlterheltség, illetve a kiégés tünetegyüttese kezdetben elsősorban a menedzserek betegsége volt, ma azonban már több mint 9 millió németet gyötör. Nem csoda, hogy azonnali vita kezdődött a betegség felismeréséről, valamint lehetséges megelőzéséről.
Szakértők szerint különösen veszélyeztettek az idealisták: vagyis azok, akik azt gondolják, hogy erejük végtelen, hogy mindent kibírnak, és állandóan a tökéletességre törekszenek. Akik nem ismerik el, hogy a kimerültség általános emberi dolog és egyáltalán nem számít személyes gyengeségnek.
Ami a tüneteket illeti, az orvosok szerint mindenki másképp reagál. A legáltalánosabb tünetek közé az állandó fáradtság és kimerültség, a tartós alvási zavarok, a koncentrációképesség csökkenése, a szaporodó munkahelyi hibák, a különböző szív- és gyomorpanaszok, a hátfájás, a szédülési rohamok, a belső nyugtalanság és feszültség, a félelem, a kiüresedés érzete, valamint az érdeklődés hiánya tartozik. A burnout szindróma tartós kimerültséggel jár, ami nem egyik pillanatról a másikra következik be, a folyamat hosszú és lappangó folyamat.
Az európai hírű berlini Charité egyetemi klinika vezető pszichiátere szerint a kiégés rendkívül súlyos probléma Németországban, de legalább annyira súlyos gond, hogy a betegséget még mindig egyfajta tabuként kezelik, amelyről nem illik beszélni. Ebből a szempontból Ralf Rangnick edző rendkívül jó példát mutatott, esete ugyanis felhívja a figyelmet arra, hogy a témával mind a munkaadóknak, mind a munkavállalóknak komolyan kell foglalkozniuk.
Szakértők szerint a betegséggel, illetve annak gyanújával ajánlatos azonnal szakorvoshoz fordulni. A tünetegyüttes ugyanis sok esetben súlyos és még nehezebben gyógyítható depresszióhoz vezethet. Egyre több az olyan német vállalat, amely immár komolyan foglalkozik az esetleges túlterheltség okozta stressz problémájával, annak kezelésével, illetve megelőzésével, mindez azonban feltételezi a munkavállalók együttműködését.
Mint ahogy a burnout szindróma megelőzése is egyfajta tudatosságot, „intelligenciát” feltételez – annak felismerését, hogy ellene tudatos lépéseket kell tenni. Szakértők szerint nélkülözhetetlen a kikapcsolódás, ami a szabadságon, a pihenésen kívül a többi között magában foglalhatja a rendszeres mozgást, illetve sportot, a társaságot, valamint különböző formájú kulturális kikapcsolódást.