Az életkor előrehaladtával az emberi agy zsugorodik, 80 éves korunkra átlagosan 15 százalékkal csökken agytérfogatunk, a demenciában szenvedő embereknél pedig még nagyobb mértékű a szürkeállomány hanyatlása. A súlycsökkenés összefüggésben van a neuronok különleges ujjszerű szerkezetében bekövetkező változással, az idegsejtek közötti kapcsolatok csökkenésével. Ezzel párhuzamosan az agy képességei is visszaesnek, így a gondolkozási folyamatok, az emlékezés, a tanulás, valamint a test többi részének szóló jeladás hatékonysága is.
Az öregedés általános jellemzőinek ismerete ellenére a tudósok még nem adtak pontos választ arra, hogy miért csökken folyamatosan az emberi agy szürkeállománya. Meglepő módon ez az agyzsugorodás nem megy végbe a majmok öregedésekor, ami felveti, hogy a jelenség egyedien az emberre jellemző sajátosság.
Chet Sherwoodnak, a George Washington Egyetem antropológusának vezetésével idegtudósok és antropológusok csoportja nyolcvannál több egészséges ember agyáról készült mágneses rezonanciás felvételeket vetett össze fogságban tartott csimpánzok agyáról készült felvételekkel. A vizsgálatba bevont emberek életkora 22 és 88 év között volt.
Az eredmények arra utalnak, hogy az 5-8 millió évre becsült evolúciós eltérés – amely a csimpánzot az embertől elválasztja – okozza az öregedés módjában tapasztalt különbséget. Az ember élettartama a nagymajmokéhoz viszonyítva hosszabb, és ennek túlnyomó részét a reproduktív kor után éli le.
A tanulmányt az amerikai tudományos akadémia folyóiratában, a PNAS-ben tették közzé.