Sok férfi szinte menekülne otthonról, ha a párja a nehéz napok elébe néz. A nő hangulatingadozásaira nincs magyarázat, rosszkedvét, esetleges dühkitöréseit nehéz tolerálni. Az utóbbi időben több száz tudományos munka összegzésében olvasható, hogy a menstruáció előtt fellépő panaszokat komolyan kell venni, nem holmi női „hisztiről” van szó.
A legtöbb nő a menstruációt megelőző napokban kisebb-nagyobb mértékű mellfeszülést, derékfájdalmat, ingerlékenységet, lehangoltságot tapasztal. A tünetek a felsoroltakon kívül még nagyon sokfélék lehetnek, összességüket premenstruális szindrómának (PMS) nevezik. A tünetegyüttest az Amerikai Pszichiátriai Társaság Mentális rendellenességek kórmeghatározó és statisztikai kézikönyve című kiadványának legújabb kiadásában már hivatalosan is hangulati rendellenességként ismerik el. Szakemberek szerint ennek a lépésnek komoly jelentősége lehet a PMS-ben szenvedő nők megítélése szempontjából, sok, a tünetekkel küzdő nő szabadulhat meg a „hisztis” stigmától. A hivatalos diagnózis felállításához legalább 5 olyan tünet megléte szükséges, amely hátrányosan befolyásolja az érintettet mindennapi feladatai ellátásában. A diagnózis meghatározása nagyon fontos, csak így dolgozható ki a jó eredményt hozó terápia.
A tünetegyüttesben érintettek 5 %-ánál olyan súlyossággal jelentkeznek a panaszok, hogy a mindennapi tevékenységek elvégzése is problémát jelent. A PMS ezen súlyos megnyilvánulását premenstruális diszfóriának (PMD) nevezik. A többek között szélsőséges hangulatingadozásokkal is járó állapot a legújabb kutatási adatok szerint a menstruációt megelőző negyedik napon kezdődik, és a korábbi feltételezésekkel ellentétben vérzés első három napján is fennáll. Ugyan a PMS-nek és a PMD-nek vannak közös vonásai(puffadás, időszakos súlynövekedés, a mell érzékenysége), a súlyosabb állapotot jelentő premenstruációs diszfóriánál, szorongás és depresszió is szóba jön.
Az alábbiakban a leggyakoribb PMS-tüneteket soroljuk fel, melyek közül egyénenként más és más variációban csak néhány jelenik meg. Érdekesség, hogy a tünetek megjelenése kulturális különbségeket is mutat. A nyugati nők inkább a nehéz napok lelki oldalát szenvedik meg jobban, míg a keletiek inkább a testi tünetekkel bajlódnak.
Hasfájás, teltségérzet, puffadás
Fejfájás, hányinger, izom- és ízületi fájdalmak
Mellfeszülés, illetve fájdalom
Időszakos súlynövekedés, ödéma
Szorongás
Hangulatingadozások
Ingerlékenység, dühkitörés
Depresszív hangulatok
Bizonytalanságérzés, félelem
Érdektelenség
Koncentrációs zavarok
Fáradékonyság, energiahiány
Változó étvágy (étvágytalanság majd farkaséhség
Alvászavarok
A PMS-szindrómában szenvedőknek gyakrabban kell számolniuk párkapcsolati, családi és munkahelyi konfliktusokkal. Legkésőbb ezek megjelenésekor érdemes nőgyógyásszal konzultálni és egy személyre szabott terápiát kidolgozni, mivel a tünetek csak a változó korral tűnnek el, így az érintett hölgy és környezete akár évtizedekig is szenvedhet tőle.
A tünetek konkrét megjelenéséről, súlyosságuk változásáról hasznos lehet naplót vezetni, ami az orvosnak nagy segítségül szolgál más, esetleges betegségek kizárásában. A pajzsmirigy megbetegedései, illetve pszichiátriai kezelést igénylő zavarok is produkálhatnak a PMS -hez hasonló tüneteket.
A panaszok sokszínűségétől és súlyosságától függően a kezelési módok is változatosak. Enyhébb esetekben sok alvással, valamint mozgással, lazítással csillapodnak a kellemetlenségek. A rendszeres mozgásnak kiemelt szerepe van a menstruáció előtti napokon jelentkező tünetegyüttes enyhébb megjelenésében.
A PMS kezelésében léteznek régóta használt és bevált gyógynövények is: ilyen a barátcserje, a közönséges orbáncfű, a gingko biloba vagy a ligetszépe. Fájdalomcsillapítók, görcsoldók alkalmazása gyakran elkerülhetetlen, sok esetben fogamzásgátló tabletta szedése is célravezető. Súlyos esetben antidepresszánsokkal történő gyógyszeres kezelésre is sor kerülhet. Aktuális kutatások témája, hogy az étrend hogyan befolyásolja a szindróma alakulását, súlyosságát. A közérzet javítása és a panaszok enyhítése érdekében egy sóban szegény, szénhidrátokban és telítetlen zsírsavakban gazdag, alkoholt és kávét mellőző étrend mutatkozik ideálisnak. A tünetek enyhítése szempontjából fentieken kívül a B1- és B2- vitaminokban gazdag természetes táplálékok fogyasztása bizonyul még hatásosnak; táplálék-kiegészítőkkel azonban már nem érhető el eredmény.