A méz nem csak a világ első édesítőszere, de az alkoholtartalmú italok alapja is. Friss vízben feloldva pár óra alatt erjedésnek indul és rövid időn belül sörré érik. Régen a fiatalasszonyok az esküvőjük után egy hétig ezt itták, mert úgy vélték, hogy növeli termékenységüket. (Talán innen származik a mézeshetek elnevezés). A méz aszparaginsavat és E-vitamint tartalmaz, melyek jó hatással vannak a női nemi mirigyekre, és kis mennyiségben, de található ösztrogén is benne.
A méhsört mindenhol szent italként tisztelték, és különleges, rituális alkalmakkor fogyasztották. Hogy fokozzák erősségét, gyakran hallucinogén növényekkel fűszerezték. A maja indiánok például bódító hatású fa kérgét vagy olyan békát (Bufo marinus) merítettek az italba, amelynek kiázó pszichedelikus méreganyaga, a DMT erősítette a mámoros hatást. A kategória legjobbjának a germánok „keserű fűvel”, valószínűleg beléndekkel kevert mézsörét tartják, de a kókuszdióval elegyített mézbort is nagyon dicsérik, mivel rendkívüli módon hat a szerelemben megfáradt emberre.A maja indiánok hite szerint a Földet a méhisten teremtette. Erre az is utal, hogy egy szó jelöli náluk a világot és a mézet. Az isten miután megismertette az emberekkel a mézsör áldásos hatásait, saját oltalmába vette és ettől kezdve csak a beavatottak ismerhették elkészítésének módját. Az ókorban a méhek fullánkjait Ámor szerelemnyilaihoz hasonlították, a kis állatok pedig a szorgalom jelképévé váltak. Ekkor a méz már mindent gyógyító csodaszer és univerzális ellenméreg hírében állt. Külsődleges alkalmazása is szokásban volt például fejfájás és impotencia esetén, de bedörzsölve a tetvek és poloskák elpusztítására is használták. Galenus általános erősítő és potencianövelő, valamint fiatalító szernek tartotta, míg Plinius egyszerűen csak mennyei csodaszernek nevezte. Európában különösen a provanszi rozmaringméz állt jótékony potencia- és erősítőszer hírében.
Minek köszönheti a méz afrodisztikus hatását? Gyorsan felszívódó gyümölcscukrai azonnal hasznosítható energiává alakulnak, ezenkívül – mint az édességek általában – serkentik az agyban a hangulatjavító endorfinok termelődését. Ásványi anyagai, vitaminjai és védő hormonjai jót tesznek az általános egészségi állapotnak, s így a szerelmi életnek is. Talán annak is van jelentősége, hogy a méz bizonyos enzimei a sejtanyagcsere katalizátoraként elősegítik a szervezetben végbemenő kémiai folyamatokat. Indiában például gyakran külsőleg, általában a nemi szerveken alkalmazták masszírozással. Ma már az is tudományosan bizonyított, hogy a mézkenőcs nagy ozmotikus koncentrációjának köszönhetően folyadékáramlást indít el, és élénkíti a helyi vérkeringést.
Gyógyszerként és afrodiziákumként a vadmézet tartották a legjobbnak, mint például a mexikói fullánk nélküli vadméh mézét (miel virgen) vagy a kínai Su kungot. Az utóbbi egy kínai fűszerkönyv szerint erősíti az akaraterőt, és csökkenti a test időskori elgyengülését. A bolíviai callahuaya indiánok a lépből préselik ki a vadmézet, és a visszamaradt lépet (poge) is felhasználják impotencia és meddőség kezelésére, de az oregánóval fűszerezett mate teájukba is belefőzik, melyet afrodiziákumként fogyasztanak.
Nemcsak a méznek tulajdonítottak fiatalító és afrodisztikus hatást, hanem a többi méhterméknek is. Méhviaszból formázták például a szerelmi varázslások ember alakú bábuit. Ez a rítus a mai napig is él a woodoo kultúrában. Az ázsiai népek szerint a méhviasz megakadályozza az öregedési folyamatokat és az impotenciát. A leghatékonyabbnak mégis a méhpollen számít, ami naponta fogyasztva megőrzi a testi egészséget és hatalmas nemi aktivitást eredményez. Újabban a nyugati országokban is rendszeresen fogyasztják, és a dokumentációk több-kevesebb sikerről is beszámolnak.