A különböző madarak tolla allergiás reakciót válthat ki. Az allergológusok sokáig úgy vélték, hogy ennek oka valószínűleg a madártollban előszeretettel megbúvó poratkák tömege, ám laboratóriumi vizsgálatok kimutatták, hogy a toll önmagában is okozhat allergiás tüneteket.
Hazánkban leggyakrabban a liba- és a kacsatoll allergizál, aminek az az oka, hogy leggyakrabban ezekkel töltik meg a párnákat, paplanokat, sőt a divatos és pihekönnyű sportdzsekiket, kabátokat és hálózsákokat is szokták tollal bélelni. Allergiát gyakorlatilag bármilyen madár tolla kiválthat, egy közönséges csirkéé éppúgy mint egy egzotikus papagájé vagy énekesmadáré.
Az allergiás panaszok a legbiztosabban úgy szüntethetők meg, ha kerüljük a tüneteket kiváltó tollat. Aki tollallergiás, ne vágyakozzon pehelypaplanra, sürgősen cserélje le szintetikusra, s a hasonló gonddal küzdő háziasszony se kopassza az ebédre szánt tyúkot. A tollallergiás betegnek még kitömött madarat sem tanácsos otthon tartania, de a tollból készült kalapdíszek, fülbevalók is késztethetik könnyezésre, tüsszentésre és orrfolyásra az arra érzékeny betegeket.
Megnyugtatásul, aki a madarak tollára allergiás az még nyugodtan fogyaszthatja az állat húsát, nagyon kicsi a valószínűsége annak, hogy egy finom töltött csirke kiváltsa a tüneteket.
A madarak, különösen a papagájok terjeszthetnek egy másik betegséget is. A Chlamydia psittaci nevű baktérium által fertőzött madár nem a csípésével terjeszti a kórokozót, hanem ürülékének, tollainak baktériummal fertőzött száraz porával, melyet belélegzünk. A betegség tünetei nagyon hasonlítanak a tüdőgyulladás tüneteihez, lappangási ideje 7-14 nap. Már akkor is könnyen felléphet a fertőzés, ha csak rövid ideig érintkezünk a beteg madárral.
Valószínűleg többen betegszenek meg a madaraktól, mint hinnénk, de a kezeléskor alkalmazott antibiotikumok éppúgy hatásosak, mint a tüdőgyulladások kezelése esetében, s gyakran ezért nem derül fény e fertőzés okára.