Navigáció
Poll
Tartalom megosztás
Az először szülő nő általában a 20. terhességi héten, a többedszer szülő korábban, már a 18. terhességi héten észleli magzata mozgását. Kezdetben ez bizonytalan, nehezen leírható érzés. Egyesek belső simogatásról, míg mások bugyborékolásról számolnak be.
Felhasználható az első magzatmozgás érzésének ideje a szülés dátumának kiszámításához is. Ez úgy történik, hogy a magzatmozgás időpontjához az először gyermeket váró nők esetében 20 hetet (ha naptári hónapban számolunk, akkor 4 és fél hónapot), ismételten szülőknél pedig 22 hetet (naptári hónapban számolva 5 hónapot) adunk hozzá. Az így kiszámított szülési időpont kevésbé pontos, mivel az első magzatmozgás megérzése szubjektív.
A méh méreteiben tovább növekszik, nagyságát a köldök csíkjához viszonyítva adjuk meg. A 20. terhességi héten a méhfenék a köldök alatt két harántujjal tapintható. Fekvő helyzetben, a hasfalra helyezett tenyérrel ezt jól érezhetjük. Kissé előredomborodik az alhas a terhesség láthatóvá válik. A hasfalon keresztül mocorgó mozdulatok tapinthatók, de magzati testrészek között még nem tehető különbség. Ebben az időben még nem jellemző a magzat méhen belüli helyzete, de nincs is jelentősége.
Az ötödik hónapra tapintjuk terhességünket, érezzük magzatunkat, szűrővizsgálattal bizonyosságot szereztünk arról, hogy előreláthatólag egészséges lesz, fontos tehát tudnunk, hogy az elkövetkező időben mit tehetünk és mit nem.
Szögezzük le: a terhesség nem betegség! Az egészséges terhes folytathatja szokásos napi tevékenységét mind otthon, mind a munkahelyén. Ajánlatos a rendszeres testmozgás, terhestorna, úszás vagy legalább séta, és nem tilos a házasélet. Étkezzünk rendszeresen és táplálóan, lehetőleg sóés fűszerszegény ételeket fogyasszunk. Fordítsunk gondot a kiadós alvásra. Öltözzünk derékban bő ruhákba, és lapos sarkú cipőt hordjunk.
20 hetes magzat (4D-ultrahang felvétel)
Mi a teendő, ha a terhesség alatt vérzés vagy hasi fájdalom jelentkezik? Minden esetben forduljunk orvosunkhoz, és kérjük ki tanácsát, mert az időben elkezdett kezeléssel elejét vehetjük a terhesség megszakadásának.
A terhesség megszakadását a 29. hét előtt vetélésnek (abortusz), a 29. terhességi hét után pedig koraszülésnek nevezzük. A vetélésen belül különbséget teszünk korai vetélés (16. terhességi hét előtt) és késői vetélés (1729. hét) között. A különbség a vetélés körülményeiben van: minél előrehaladottabb terhesség szakad meg, a vetélés annál inkább hasonlít a szüléshez.
A spontán vetélés okai igen szerteágazóak.
Anyai okok:
• méhnyak-elégtelenség, a méh fejlődési rendellenessége, méhdaganat (myoma), méhnyálkahártyakárosodás és gyulladás, a méh pszichés okokra
• visszavezethető, fokozott ingerlékenysége;
• dohányzás, fertőzés, láz, trauma, vérszegénység, endokrin megbetegedés (cukorbaj, pajzsmirigybántalom).
Apai okok:
• sperma eredetű (száma, alakja, funkciója zavart),
• kromoszómarendellenesség.
Magzati okok:
• beágyazódási zavar, kromoszómarendellenesség, immuntolerancia csökkenése stb.
Külső okok:
• gyógyszerek, sugárzások, oltások.
Különös jelentőséggel bír a vetélést kiváltó tényezők közül a méhnyakelégtelenség. A 20. terhességi héten és azután bekövetkező vetélések leggyakoribb oka a belső méhszáj zárórendszerének problémája. A méhnyakelégtelenség lehet veleszületett, amikor is a nemi szervek fejletlenségének részjelensége. Ekkor a vetélés kóros fájással kezdődik. Sokkal gyakoribb a szerzett forma, amelyet a nyakcsatorna gyors és mechanikus tágítása okoz a terhesség megszakítás során. A terhesség alatt a méhnyakelégtelenséget hüvelyi vizsgálattal tudjuk felismerni, mivel a méhszáj tünetmentesen tágul ki, és ezáltal védtelenné válik a magzatburok alsó pólusa. A vetélés burokrepedéssel indul, mivel a nyitott méhszájon keresztül a magzatburok befertőződik, gyulladás alakul ki, és a meggyengült burok megreped.
Ma már a terhességmegszakítás során a méhszájtágítás először terheseknél nem a gyors, roncsoló mechanikus módszerrel, hanem gyógyszeres vagy lamináriás eljárással történik. Ezzel az eljárással a méhnyakelégtelenségből eredő középidős vetélés és koraszülés kockázata csökkenthető.
A vetélés lefolyásában négy szakaszt különböztetünk meg:
1. Fenyegető vetélés (abortus imminens): fő panasza a kevés vérzés és a görcsös alhasi fájdalom. A vizsgálat során a méhszáj és a nyakcsatorna zárt.
2. Kezdődő vetélés (abortus incipiens): tünetei megegyeznek a fenyegető vetélés tüneteivel, de azok kifejezettebbek. Fontos eltérés, hogy a nyakcsatorna már nyitott, a burok alsó pólusa tapintható.
3. Befejezetlen vetélés (abortus incompletus): panaszai és tünetei még kifejezettebbek, alapvető különbség, hogy a méhűrből magzati részek távoznak (magzatburok, magzat, magzatvíz, lepény).
4. Befejezett vetélés esetében (abortus completus): a méhűr spontán, teljesen kiürült.
A vetélés fenyegető és kezdődő stádiumában a terhesség megfelelő kezeléssel megmenthető.
Szülész-nőgyógyász szakorvos
| Ossza meg: |
| Kövessen minket: |
|
