Navigáció
Poll
Tartalom megosztás
A köznyelvben helytelenül szemfenéki meszesedésnek nevezett időskori degeneratív betegség elhomályosítja a központi látást, ez pedig lehetetlenné teszi az éleslátást, ezért a betegek gyakorlatilag vaknak érzik magukat.
A sárgafolt a szem ideghártyájának éleslátásért felelős területe
A sárgafolt a szem ideghártyájának éles, központi (centrális) látásért felelős, a szem optikai tengelyében található területe. Elfajulása általában mindkét szemet érinti, és két formája létezik: a száraz és az exudatív (nedves) típusú AMD. Utóbbi okozza a nagyobb látásromlást, de – mai ismereteink szerint – jobban kezelhető.
Az exudatív AMD során lemez képződik a sárgafolt és az érhártya között, így megszakad az ideghártya táplálkozása az érhártya felől, tehát oxigénhiány lép fel. Ennek hatására olyan anyag termelődik, mely segíti a lemezképződés alapját jelentő ereződést. A hegképződéssel végződő folyamat miatt elpusztulnak az ideghártya fényérzékelő, a látás szempontjából értékes sejtjei. Az első tünet a torzult látás, mely után a látásvesztés lassan, vagy gyorsabban, de fájdalommentesen következik be, és általában akkor sem teljes mértékben: a periférikus látás megmarad, ugyanúgy, mint a színlátás.
A betegség pontos kiváltó oka ismeretlen, de genetikai és környezeti tényezők befolyásolják. A fényben található káros sugárzás szabad gyököknek nevezett oxidatív anyagokat szabadít fel amelyek roncsolják a retinát. Normális körülmények között a lutein és zeaxantin nevű ásványi anyagok afféle belső napszemüvegként, antioxidánsként funkcionálnak és elnyelik a nap káros ibolyántúli sugarait és semlegesítik a retinában (a szem fényérzékeny részében) lévő szabad gyököket. Mivel azonban ásványianyag-hiány lép fel a sárgafoltban, a szem nem képes feldolgozni és csökkenteni az oxidatív stresszt és a szabad gyököket.
A lutein és zeaxantin táplálékkal kerül a szervezetbe, így helyes étrenddel biztosíthatjuk meglétüket. A sok káposztát, spenótot, brokkolit, borsót, kelbimbót, kukoricát és hasonló zöldséget tartalmazó étrend nagyban segíti a látásromlás megelőzését, mivel erősíti a makulapigmentet, s óvja a szem természetes védelmi mechanizmusát. Utóbbi a kor előrehaladtával egyre sérülékenyebb lesz, és teret enged a betegségnek. Ekkor szükséges táplálékkiegészítővel biztosítani a megfelelő ásványi anyagok bekerülését a szervezetbe. További segítséget jelent a megelőzésben a napszemüveg viselése: így kivédhetők a retinát roncsoló káros napsugarak.
A betegség legfontosabb rizikótényezője az életkor, mely nem befolyásolható. Eredménnyel kecsegtet azonban a legfontosabb befolyásolható rizikótényező, a dohányzás elleni küzdelem. A dohányzás a látásromlás veszélyét akár négyszeresére is emelheti, hatása dózisfüggő, s bizonyos mértékben reverzibilis, ami azt jelenti, hogy leszokás esetén a rizikó valamelyest csökken.
A gyógykezelés nem hozhat tökéletes eredményt, mert az elhalt sejteket „feltámasztani” nem lehet. Remény azonban van arra, hogy a sebgyógyulást olyan irányban befolyásolják, ami csak kisfokú hegképződést eredményez. Ebben az irányban haladnak azok az új próbálkozások, melyek megakadályozzák az érújdonképződést elősegítő faktorok keletkezését.
A betegség elleni küzdelem két területre osztható: a betegség látásromlást okozó formáinak kialakulását késleltető, ill. megelőző terápiákra, valamint a már kialakult látásromlás esetén a fenyegető továbbromlás megakadályozását, a romlás mértékének csökkentését célzó kezelésekre.
Amennyiben már kialakult a betegség leggyakrabban látásromlást okozó, ún. érújdonképződéses formája, az esetek kis százalékában az argonlézer fotokoaguláció (vagyis az újonnan képződött erek lézeres leválasztása), valamivel szélesebb körben a fotodinámiás terápia alkalmazható a fenyegető látásromlás megfékezésére. A lehetséges sebészeti beavatkozások elterjedését azok szűk indikációs köre és bonyolultságuk, eszközigényük akadályozza.
| Ossza meg: |
| Kövessen minket: |
|
