Dracunculiasis, ez a parazita okozta rettenetes betegség kizárólag Afrikában fordul elő, jórészt a Szahara és az Egyenlítő közötti sávban. A legtöbb esetet Dél-Szudánból jelentik, de érintett Togo, Nigéria, Burkina Faso, Ghána és bizonyos mértékben Mauritánia és Etiópia is.

Többnyire kisebb, szegényebb, vidéki falvakban fordul elő, olyan helyeken, ahol az ott élő embereknek szinte lehetetlen tiszta, friss vízhez jutniuk. Noha ezeket a vidékeket a turisták nemigen látogatják, ne feledjük, ezen országok látogatása mindenképp jelent némi kockázatot még akkor is, ha a világtól elzárt részeiket nem is keressük fel.
A parazita életciklusa több szempontból is különleges. Lárvái a fertőzött vízben élő vízibolhák testében érkezik az emberi emésztőcsatornába, ahol az emésztőnedvek a vízibolhát ugyan elpusztítják, a tűzkígyó lárváit azonban már nem, amelyek kiszabadulva a vízibolhából, átrágják magukat a gyomorfalon, és elindulnak hosszú útjukra az emberi testben.
A következő 10-14 hónapban a hím és a nőstény lárvák a gazdatestben addig növekednek, amíg el nem érik a párzási időszakot. A párzás után a hím elpusztul, a nőstény folytatja útját az alsó végtagok felé. Ebben az állapotában a hosszú spagettire emlékeztető nőstény állat hossza már elérheti az egy métert is, átmérője pedig kb. 2 mm.
A parazita (olykor szinte közvetlenül) a bőr alatt él, sokszor szabad szemmel is kivehetők a bőr alatt tekergő vonalai. A lárváktól terhes nőstény elérve a célállomást, ami az esetek döntő többségében a lábfej, ahol heveny allergikus reakciókat okoz, melynek következtében a bőrön rendkívül fájdalmas, égető hólyagok jelennek meg. A parazita-fertőzött ember ilyenkor legtöbbször valamelyik környékbeli tavacskában keres hűlést. A hőmérséklet-változás hatására azonban ezek a kelések felszakadnak, és a nőstény előbújva a bőr alól a vízbe üríti a paraziták legújabb generációját. A Dracunculus lárváit a vízibolhák ezek után felfalják, a fertőzött vizet pedig megissza az édes vízhez máshonnan nem jutó ember, amivel kezdődik minden elölről.
Jelenleg semmilyen kezelési forma nem ismert a fertőzés gyógyítására. A fájdalom, az égető érzés ugyan csökkenthető különböző fájdalomcsillapítókkal, a bakteriális felülfertőzések pedig antibiotikumokkal kezelhetők. Elvileg maga a féreg is eltávolítható sebészi úton, azokon a területeken azonban, ahol a tűzkígyó okozta megbetegedések előfordulnak, erre gyakorlatilag semmilyen lehetőség nincs. A régi, talán több évezredes módszert alkalmaznak a féreg fokozatos eltávolítása. Ennek során a fekélyből előbukkanó férget szép lassan egy pálcikára tekerik, mindennap mindössze pár centi húzva ki a testből. Ha ennél gyorsabban igyekeznének megszabadulni az élősködőtől, az könnyen bennszakadna, ami komoly, akár halálos szeptikus fertőzést is okozna. A féreg ilyetén eltávolítása számottevő fájdalmakkal jár, azonban még mindig jobb, mintha az élősködő a gazdatestben, azaz az emberben pusztulna el. A féreg kibújását követően a fertőzött személy legalább három hónapig képtelen ellátni a napi teendőit is. A megelőzés egyszerűnek tűnik, csakis tiszta, friss vizet szabad fogyasztani, ami a világ ezen fertályán nem is olyan egyszerű.