![](/themes/vital_theme/images/ferdevonal_zold.gif)
Az emberi szervezetnek a környezethez való alkalmazkodóképességét nagyban segítik a vérnyomást szabályozó mechanizmusok. Ez egyrészt rugalmas rostokat tartalmazó verőereknek köszönhető, másrészt egy bonyolult idegrendszeri és hormonális rendszer összjátékának eredményeképpen folyamatosan emelkedik és süllyed, de mégis bizonyos határértékek között marad.
![vérnyomásmérés, vérnyomás, gyermekkor vérnyomásmérés, vérnyomás, gyermekkor](https://www.vital.hu/files/images/i_vernyomasmeres_gyermekkor.jpg)
Gondoljuk csak meg, milyen szélsőségek között élünk. A külső hőmérséklet lehet -10°C az utcán, majd bemegyünk a +20°C-fokos szobába. Ha délelőtt az iskolapadot koptatja a gyermek, délután focizik a téren, a vérnyomásértékeknek mégis bizonyos határokon belül kell maradnia. Ha meg akarjuk tudni, hogy mennyi a vérnyomásunk, akkor meg kell mérnünk. Ez a művelet pl. egy 4 kg-os csecsemő vagy egy kisded esetében nem is olyan egyszerű.
A vérnyomásmérés alapelvinek kimunkálása egy olasz orvos, Scipione Riva-Ricci, a torinói klinika asszisztensének nevéhez fűződik, aki 1896-ban ismertette a vérnyomás mérésének egyszerű és vértelen módszerét. Addig a mindennapos gyakorlatban nem tudták meghatározni a tenziót, csak egy tűvel megszúrt verőérben, általában csupán állatkísérletekben sikerült nehézkesen megmérni az aktuális nyomásviszonyokat. Riva-Ricci módszerét pár év múlva egy orosz katonaorvos, Nyikolaj Szergejevics Korotkov tökéletesítette. Ő a könyökhajlatban sztetoszkópot használva a verőérben keletkező hangjelenségek alapján jelölte a vérnyomást, ami a magasabb, ún. szisztolés és az alacsonyabb, ún. diasztolés értéket mutatja. Azóta ez az ún. indirekt vérnyomásmérési technika lényegét tekintve nem változott.
Betegség vagy csak izeg-mozog?
Fontos tudni, hogy a felkar hosszához igazodóan más szélességű mandzsettát használunk a kisdedek, és más méretűt az égimeszelő, nyurga kamaszok vérnyomásának mérésekor. A hagyományos higanyoszlopos és rugós eszközök mellett vannak elektronikus rendszerű, digitális műszerek is. Hitelesítésükre néhány évente feltétlenül gondot kell fordítanunk.
A mérési eredményt nagymértékben befolyásolják a külső körülmények is. Csak a teljes nyugalomban, ülő testhelyzetben, a szorongást eloszlató, természetes közegben végzett mérés fogadható el. Nagyon sok gyerek szorong, izeg-mozog, lábait mozgatja, kipirul, pulzusszáma magasra szökik, és így persze a vérnyomása is jóval magasabb, mintha nyugalomban mérnénk meg. Ilyenkor figyelemelterelő, szorongást feloldó beszélgetésbe kezdünk, és kis idő múlva a másik karon is megismételjük a mérést.
Ha a korcsoporthoz tartozó normál értékeknél emelkedettebb a tensió, akkor további vizsgálatokat végzünk. Bizonyos laboratóriumi értékek utalnak arra, hogy fennáll-e vesebetegség, vagy esetleg más szervrendszerek kórállapotáról lehet-e szó.
Ismételt vérnyomásmérésekre is szükség lehet, hogy megtudjuk, nem átmeneti, időlegesen kiugró értéket találtunk-e, és a későbbi, optimálisan otthon végzett mérések már normális tartományokban vannak.
Ilyenkor nagy segítségünkre van az ún. vérnyomás-monitorozás. Ezt egy könnyű, hordozható eszközzel végezzük, mely elemekkel működik, rendszeresen, a beállított időközönként felpumpálja a mandzsettát, megméri a tensiót, majd leereszti a levegőt, és tárolja a mért értékeket. Ezeket egy személyi számítógép segítségével tudjuk előhívni, csoportosítani, tanulmányozni. Nappal általában negyedóránként, éjjel félóránként kérjük a mérést. A készülék a vérnyomás felső és alsó határértékein túl az aktuális pulzusszámokat is feljegyzi. Ez az ún. ABPM módszer, angol szavakból kialakított rövidítés, az ambuláns vagy dinamikus napi vérnyomás profil. Ez megmutatja, hogy a mindennapi körülmények között nappal és álomban miképpen alakulnak a vérnyomásértékek. Ez azért fontos a mindennapos orvosi gyakorlatban, mert kiderül, hogy valóban kórosak-e az értékek, vagy a mérések túlnyomó többsége normális, de egy-egy kiugró adat van egész napon át. Ezzel a módszerrel ellenőrizhetjük a már beállított gyógyszerek hatását is.
Szükség esetén a későbbiekben ez a 24 órás méréssorozat megismételhető, hiszen nem jelent különösebb megterhelést a gyermek számára, legfeljebb kis kényelmetlenséggel jár a készülék és a mandzsetta viselése.
Tudnunk kell tehát, hogy egészségünk ezen fontos mutatója, vérnyomásunk felső és alsó értéke normális határokon belül van-e. Ezt egészségkultúránk alapvető építőkockájának kell tekintenünk már a gyermekkorban is.
Gyógyhírek
/A Heim Pál Gyermekkórház havilapja/