Stephanie Madon és Max Guyll, az Iowa Állami Egyetem pszichológusai azt feltételezték, hogy az ártatlanul tett beismerő vallomás a rendőrség kihallgatási módszereinek köszönhető, például annak, hogy elszigetelik a gyanúsítottat a külvilágtól, vagy hamis bizonyítékokat használnak fel, amelyek mind arra ösztönözhetik, hogy vallomást tegyen.
A szakemberek kísérletükben 38 nőt és 43 férfit kérdeztek ki korábbi bűnügyeikről és a kihallgatások körülményeiről. A vallatás során először ugyanazokat a kérdéseket újra és újra feltették a gyanúsítottaknak, akiknek minden alkalommal újra válaszolniuk kellett, majd heteken keresztül egy rendőrtiszttel kellett találkozniuk, hogy részletesen is megbeszéljék a kérdésre adott válaszokat.
A kísérlet résztvevői inkább bevallottak valami bűntettet, csak ne kelljen folyton ugyanarra a kérdésre felelniük, és ezt annak ellenére tették, hogy tudták, ebben az esetben heteken át kell majd részletesen válaszolniuk a rendőrök kérdésire.
Egy másik kísérletben a szakemberek megfordították a kérdezés sorrendjét, de az eredmény ugyanaz lett. A résztvevők most a rendőrökkel való beszélgetés alól próbálták kihúzni magukat a vallomásukkal, akkor is, ha tudták, hogy utána vissza kell jönniük, és számos kérdésre kell újra és újra felelniük.
A kutatók célja az volt, hogy felhívják a figyelmet arra, hogy a gyanúsítottak csak a rövidtávú következményekre figyelnek, nem gondolkoznak hosszabb távon, és inkább bármit bevallanak, csak ne kelljen a rendőrökkel beszélgetniük. Érdemes lenne tehát a rendőrségi kihallgatások módszerein változtatni.