A daganatos betegségek sebészi kezelése

A kórosan működő és szaporodó sejtek tömegéből álló daganatos elváltozások legkézenfekvőbb gyógyítási lehetőségét műtéti eltávolításuk jelenti. Minél korábban válik ismertté a diagnózis, minél kisebb a kóros szövet térfogata, minél kevésbé terjed át a szomszédos szervekre, illetve ad távoli áttéteket, annál nagyobb a végleges gyógyulás esélye.

Sajnos a daganatos betegségek nagy részében e kezdeti elváltozások semmilyen tünetet nem okoznak, vagy ha mégis, úgy azok jellegtelenek, és nem hívják fel magukra a figyelmet. E tényből kiindulva nem lehet eléggé hangsúlyozni a szűrővizsgálatok jelentőségét. Hogy csak egyetlen példát említsünk: a rendszeres nőgyógyászati ellenőrzés, a hüvelykenetben található sejtek mikroszkópos vizsgálata olyan, teljesen panaszmentes nők tömegénél biztosítja a diagnosztikus felismerést, akik igen kezdeti stádiumú daganatos betegségben szenvednek. Ez teszi lehetővé eredményes gyógyulásukat, vagyis – ne féljünk a nagy szavaktól – ez menti meg életüket.

Olykor már a diagnózishoz nélkülözhetetlen szövettani vizsgálat céljára történő mintavétel is csak sebészi feltárás útján lehetséges, ha a daganat elhelyezkedése miatt egyéb módon nem megoldható.

Ha eltávolítható a daganat

A műtét során a sebész igyekszik az elváltozást teljes egészében, szakkifejezéssel élve lehetőleg „mélyen az épben” eltávolítani. Ha erre nincs lehetőség, a daganat megkisebbítése, az általa megzavart funkciók helyreállítása (például béldaganatoknál a székelés biztosítása a tápanyag útjának más irányú elterelése révén mindenképpen enyhíti a beteg panaszait, illetve lehetővé teszi a további életvitelt. Arról nem is beszélve, hogy kisebb daganattömeggel a szervezet védekező rendszerei is nagyobb eséllyel vehetik fel a küzdelmet.

Előfordul, hogy egy daganat távolabbi áttéte az eredeti folyamatnál is több gondot okoz. Segítséget jelenthet az áttét műtéti eltávolítása. Megfigyelések szerint ilyenkor pontosan nem tisztázott okból néha az elsődleges elváltozás mérete is spontán csökkenést mutathat, anélkül, hogy operatív kezelésére sor kerülhetne.

Még a látszatra teljes daganateltávolítás után és a rendelkezésre álló diagnosztikus eszközökkel áttétmentesnek tartható esetekben sem lehetünk azonban mindig biztosak abban, hogy nem indul-e máshol újabb burjánzás akár csupán egy-két, a vér- és nyirokáramlás révén tovasodródó daganatsejtből, illetve nem újul-e ki az alapbetegség egy mégis helyben maradó, mikroszkopikus méretű szövetdarabból. Éppen ezért, ha a folyamat természete igényli vagy a szakember úgy ítéli meg, szükséges lehet a sebészeti kezelést egyéb gyógyító eljárásokkal kiegészíteni.