Az emberek évezredeken keresztül élvezettel ették a tojást, ha hozzájutottak. A tojásevés kritikája először a 20. század elején hangzott el, amikor a koszorúér-betegség állatkísérletes adatai megjelentek. A kísérleti nyulakat és patkányokat zsírban, koleszterinben dús ételekkel táplálták. Az erek elzsírosodása hamar bekövetkezett, de ennek oka főleg a telített zsírok adagolása volt.
Újabb tanulmányok igazolták, hogy a „rossz” (LDL) koleszterin mellett a tojás a „jó” HDL-koleszterin vérszintjét is emeli, és a kettő egyensúlya kedvező lehet, ha valaki nem egyszerre akar egy tucatnyi tojást megenni. Nemrégiben egy vizsgálat kimutatta, hogy napi két tojás elfogyasztása segítséget jelenthet a fogyásban, hiszen amellett, hogy laktató, egy közepes méretű tyúktojás csupán 80 kilokalória energiát tartalmaz – alig többet, mint egyetlen deka tejcsokoládé. A tojás fogyasztása miatt ráadásul a koleszterinszint sem lesz magasabb.
Tény, hogy a sok „rossz” koleszterin a vérben a koszorúér-betegség és az infarktus jelentős kockázati tényezője, de az is tény, hogy a vérben lévő koleszterinnek csak egyharmada származik az ételből, kétharmadát az emberi szervezet maga állítja elő. A tojásban sok a koleszterin, de a sokkalta veszélyesebb zsírokban a tojásban igen szegény, és a benne lévő zsír csaknem fele ártalmatlan, telítetlen zsír.
A tojásételekkel kapcsolatos gondok nagy része az elkészítésen múlik. Az angolszalonnával sütött rántotta igazi kalóriabomba, ami nem a tojás, hanem a szalonnában lévő telített zsírok miatt hizlal és emeli a „rossz” koleszterin szintjét.
Az Angol Szívgyógyász Társaság korábban azt javasolta, hogy heti három tojásnál többet ne együnk. Most az új bizonyítékok alapján már nem ír le számokat, csak hangsúlyozza, hogy a tojás a jól kiegyenlített, sok zöldséget és gyümölcsöt tartalmazó, vegyes étrend összetevőjeként visszatérhet mindennapi életünkbe, ételünkbe.