Az idegesség, a feszült lelkiállapot, a stressz igen változatos tüneteket és panaszokat produkálhat. Sok esetben súlyosnak tűnő rosszullétet okozhat, melynek láttán az aggódó családtagok, kollégák azonnal mentőt hívnak, vagy értesítik az orvosi ügyeletet.

Már megint elszabadult a pokol. Engem mindenki utál! üvölti dühösen a gyerek, majd sértetten elrohan, és becsapja maga mögött az ajtót. Ez a mi gyerekünk lenne?! néznek egymásra döbbenten a szülők, és újra meg újra elhangzik az önvád: vajon hol rontottuk el? Sehol, mondaná erre a pszichológus, hiszen a krízis a serdülőkor természetes velejárója de ez persze csekély vigasz, amikor a szorongás, félelem és indulatok alapjaiban rengetik meg a család életét.

A skizofrénia, a hasadásos elmezavar sokaknál az ön- és közveszélyes őrülttel egyenlő, s bár számos tekintetben a mai napig rejtély a tudomány számára, annál mégis többet tudunk róla, hogy ezeket a sztereotípiákat némileg árnyaljuk. Skizofréniában szenvedett példának okáért Albert Einstein fia, az író James Joyce lánya, a pszichológus Carl Jung édesanyja, vagy éppen a festő Csontváry Kosztka Tivadar. Többek között rájuk hivatkozva egyesek azt állítják, hogy a kór előfordulása a nagy elmék családjában gyakoribb, azonban a tudósok többsége szerint ez pusztán feltételezés.

Itt-ott sárgulnak már a lombok, hűvösebbek a reggelek, korábban sötétedik, lassan vége a gondtalan nyárnak. Szélesre tárt kapukkal várják az iskolák diákjaikat, közöttük is leginkább az örök megújulást képviselő első osztályosokat. A "kis" ovisokból "nagy" iskolások lesznek.

Mire emlékszik az eszméletlen vagy "kómás" beteg? Ez a témakör tele van misztikumokkal. Hébe-hóba megjelenik róla az orvosi szakirodalomban egy-egy cikk, nagy vihart is kavar, majd jöhet a feledtető csend. A vélemények megoszlanak, de egy közös azért fennmarad a különböző nézeteket vallók között: egyik fél sem képes megfogható, objektív tényezőkkel bebizonyítani igazát.

Az énkép, éntudat, azaz a saját testünkről és belső tulajdonságainkról kialakult tudásunk kialakulása a kisgyermek lelki fejlődésének egyik legfontosabb folyamata. Ennek legforradalmibb megnyilatkozása a gyermek dacossága, a saját akaratának érvényesítésére való törekvés.

A depresszió megítélését bizonyos kettősség jellemzi. Egyfelől a mai napig erősen tartja magát az a nézet, hogy a depressziós ember voltaképpen gyengeségében képtelen "összeszedni magát". Egy törött kéz, a magas láz, vagy – ne adj isten – egy súlyosabb betegség "hangosan" segítségért kiált és meggyőzőbbnek tűnhet, mint a kétségbeesett ember csöndje.

Társadalmi célú hirdetések a televízióban, a rádióban, az újságokban. Végre beszélünk róla. Eddig is tudtuk, hogy számos nő és gyermek él erőszakos környezetben, de érdemben sajnos nem foglalkoztunk vele. Persze néhányan azért próbáltak tenni ellene, de vajmi kevés eredménnyel. Ám most itt az EU, most már kötelező! Sőt, lassan, de biztosan törvényünk is lesz.

A nem elégséges mennyiségű alvásnak egyaránt szerepe lehet a testi/szellemi elmaradottság, a krónikus fáradtság és a magatartásproblémák kialakulásában. Feltétlenül törekedjünk a gyermek életkorának, egyéni sajátosságainak megfelelő alvásigény kielégítésére.