2024. Október 04. péntek
Az ausztrál Queensland Egyetem kutatói nemrég felfedezték, hogy pontosan hogyan lehet egy stresszes állapot fájdalomcsillapító hatású.

Túrázás közben gyakran előfordul, hogy megütjük a sípcsontunkat, vagy megrándul a bokánk. Az ilyen esetben jelentkező fájdalmat azonban szinte rögtön elfelejtjük, ha éppen egy medve akar minket megtámadni. A folyamat hátterében a véráramot ilyenkor elöntő noradrenalin áll.

Dr. Pankaj Sah munkatársaival az agy érzelem-feldolgozó központját, az amygdalát tanulmányozta, melyről már korábbi kutatások során bebizonyították, hogy fontos szerepet játszik a fájdalom érzelmi és egyéb aspektusainak feldolstressz fájdalom fájdalomcsillapító sejtek, melyek a amygdala ezen funkcióját irányítják, az agytörzsből származnak és noradrenalinra érzékenyek. A kutatók patkányokon végzett kísérleteik során arra kerestek magyarázatot, hogy az agy híd elnevezésű területének parabrachiális régiójában a noradrenalin miként képes a fájdalomingert szállító idegrostok működését befolyásolni.

A parabrachiális régió és az amygdala közötti idegkapcsolatok vizsgálata során megállapították, hogy a noradrenalin erőteljes gátló hatást fejt ki a fájdalomingert szállító idegrostokra, ugyanis meggátolta, hogy az idegsejtek közötti kapcsolatot biztosító szinapszisokban az ingerület átkerüljön a láncban következő idegsejt nyúlványára. Mindez egy speciális receptor, az adrenoreceptorok aktiválása segítségével jön létre. Az adrenoreceptorok hatására ugyanis a szinapszisban jóval kevesebb ingerületátvivő anyag szabadul fel, ami pedig megnehezíti a két idegsejt közötti kapcsolat kialakítását és az ingerület továbbterjedését.

„Kísérleteink alapján úgy tűnik, hogy a stressz által létrejövő fájdalomcsillapítás a híd parabrachiális régiója és az amygdala közötti fájdalmat közvetítő kapcsolat noradrenalin által létrehozott gátlása során valósul meg.” – foglalta össze Dr. Sah.


Forrás: Medipress

Ossza meg: Kövessen minket:



Vital - egészségügyi linkcentrumKeresés